Heilmann Angéla:

Összességében értékelve a Pécsett töltött három napot nagyon pozitív élményekkel lettem gazdagabb. A szervezést tekintve minden rendben volt: szuper volt a szállás, az étkezés, valamint jól volt megszervezve a nyitó, illetve a záró műsor is.

Az első nap este, Karsai tanárnőtől kapott „útravaló” során tudatosult bennem igazán az amit az elkövetkezendő napokban is éreztem: túl azon, hogy az OTDK egyéni verseny, egyben egy intézményt képviselünk, annak a részesei vagyunk. Ez a közösséghez tartozás szerintem jelentősen növeli az itt szerzett élmények értéket. Ugyanezt éreztem a díjátadón is: egy igazi csapat, amely együtt örül a másik sikerének. A sikeres szereplés mellett számomra ez volt a legpozitívabb élmény.

A szekció ülések során viszont hiányoltam azt, hogy egy-egy dolgozat kapcsán nem bontakozott ki igazi disputa. Gondolom ez a zsűri attitűdjétől is függött, viszont szerintem lehetőséget kellett volna biztosítani arra, hogy a hallgatóság a dolgozatokhoz kapcsolódóan kérdéseket tegyen fel. Nyilvánvaló ennek egyetlen korlátja az idő, de úgy vélem, hogy azokban a szekciókban, ahol nem volt sok versenyző (6-7), akár annak az árán is, hogy délutánig elhúzódik a verseny, jobb lett volna, ha lehetőség lett volna arra, hogy az opponensi véleményre adott válaszon túl a hallgatóság – akár a versenyzők is- kérdéseket tegyenek fel az előadóhoz.

Kardos Cintia:

Az OTDK számomra különösképpen nagy kihívás volt, hisz még csak másodéves vagyok. Örömmel vettem tehát a feladatot, hogy opponensként szerepet vállaljak egy ilyen megmérettetésen. Elmondhatom, hogy számtalan pozitív élménnyel gazdagodtam és már biztosra veszem, hogy az elkövetkező szegedi konferencián dolgozattal szándékozom indulni. A rendezvény rendkívül színes programokat kínált számunka, a színvonalas műsor jól tükrözte a pécsiek vendégszeretetét. Külön szeretném kiemelni a zenés megnyitó ünnepséget, illetve a verseny lezárását követő kötetlenebb hangvételű 30Y koncertet és bulit. A három nap alatt sikerült új ismeretségeket kötnöm más karok tanulóival és közelebb kerültem tdk-s csapattársaimhoz. Nagyon élveztem a verseny napját, amikor számtalan előadást végighallgattam, amikből rengeteget tanultam és nézőpontokat ismertem meg az alkotmányjog kérdései kapcsán. Váratlan öröm ért, amikor szerdán a záróünnepség keretein belül átvehettem az Alkotmányjog III. szekciójának legjobb opponensi véleményért járó különdíját. Úgy vélem az ilyen alkalmak minden diák számára hasznosak, ha érünk el helyezést, ha nem, nincs annál jobb dolog, mint egy emberként képviselni az egész egyetemünket pláne, ha ezt egy díjjal jutalmazzák.

A szegedi jogi kar büszke lehet oktatóira és diákjaira, hisz több rangos díjat is sikerült bezsebelnünk. Úgy vélem következő házigazdaként mindenképpen meg kell mutatnunk, hogy mennyi tehetség és tudás lakozik még bennünk és igenis a „jogász élet krémjéből„ bőven akadnak karunkon. Köszönöm a lehetőséget,hogy részt vehettem és a sok segítséget az alkotmányjog tanszéknek.

Nagy Ágnes Petra:

Mindenki úgy érkezik az OTDK-ra, hogy nyerni akar, és úgy gondolja, hogy az Ő dolgozata a legjobb. Ha ez nem így lenne, akkor nem lenne értelme. Várja, hogy megmutassa, mi az, amiért több hónapig dolgozott, kutatott, izgult. Én úgy érzem, megéri! Hihetetlen élmény kimenni azért az oklevélért. Hihetetlen, hogy a tanárok odajönnek gratulálni, hogy a hallgatók úgy szurkolnak egymásnak, mintha a saját dolgozatukról lenne szó, és a versenytársak is elismerésüket fejezik ki. Azt hiszem, ez a pár nap olyan élményeket jelent, ami nem csak tudományos szempontból, hanem emberileg is meghatározó. Én a közös kutatómunkát csak ajánlani tudom, nem kizárólag díjat nyertem, hanem barátot is szereztem ezáltal! Azért megjegyzem, van még mit fejlődnünk, az ELTE hangosabban tapsolt! :-)

Szigeti Tamara:

Mivel először vettem részt OTDK-n, így különösen nagy kíváncsisággal vártam, hogy milyen élményben lesz részem.

Fantasztikusan éreztem magam a Pécsett eltöltött 3 nap alatt. A megnyitó nagyon színvonalas volt. Tetszett, hogy saját hallgatóik, tanáraik sorából kerültek ki az előadók, ugyanakkor kicsit mozgalmasabb műsorra számítottam például a hangszeres daraboknál kicsit gyorsabb és dallamosabb művek kiválasztása megfelelőbb lett volna. A megnyitó fénypontját viszont szerintem sokak szerint az utolsó műsorszám szolgáltatta. A tagozatok ülései abból ítélve, amit én láttam, rendben lezajlottak, én nem hallottam nagyobb fennakadásokról.

A szervezéssel eléggé meg voltam elégedve, kifogásolni csupán két dolgot tudok. Az egyik a keddi ebédnél volt, amikor elfogyott az étel és sokat kellett várni, míg hozzák az utánpótlást, ami a tagozati ülések folytatása miatt vált sarkalatossá, hiszen voltak, akik emiatt késtek el 1-1 tagozat ülésének kezdetéről. A másik pedig a tagozatok számára a termek kiválasztása volt, ugyanis volt olyan terem, ahol nagyon kevesen fértek el, és például a számítógépes asztalok miatt pótszékeket sem nagyon lehetett betenni, így volt olyan érdeklődő, aki, ha kíváncsi volt egy előadásra, akkor mások elé tudott csak beállni és úgy meghallgatni.

Amire sokáig emlékezni fogok az, hogy milyen érzés volt kint állni a hallgatóság és a zsűri előtt és előadást tartani, valamint az az izgalom, amivel vártam, hogy az opponensem milyen bírálatot fog mondani, külső szemmel hogyan ítélik meg mások a munkámat. Emellett pedig a hangulat, ami körülölelte az egész Konferenciát, a jókedv és olyan légkör, amit az osztálykirándulásokhoz tudtunk hasonlítani.