Az alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit. Az alkotmány politikai megközelítésben tehát a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait és ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait. Az alkotmánnyal szemben támasztott alapvető igény, hogy ne csak deklarálja a jogokat, hanem garanciákat is teremtsen azok érvényesülésére.[1]

Az alkotmány tartalmi értelemben különböző szabályokat tartalmaz. Az alkotmánynak van jogi tartalma, az alkotmány jogi értelemben meghatározza a jogalkotó szerveket és az általuk alkotott jogszabályokat, így az alkotmány a jogrend alapját képezi. Az alkotmány – amely maga is egy különleges eljárásban elfogadott törvény – az alapja valamennyi jogi normának. Az alkotmány meghatározza az államszervezeti kereteket, a legfontosabb állami szervek feladatköreit és hatásköreit, az állami szervek vezetőinek kinevezési, illetve megválasztási rendszerét. Ezáltal legitimációt biztosít az államszervezeti rendszer felépítésének és működtetésének. Ugyancsak az alkotmány sorolja fel azokat az elveket, amelyek áthatják az alkotmányos rendet, így pl. szuverenitás elvét, a képviseleti elvet, az államhatalmi ágak elválasztásának az elvét. Politikai tartalmában is komplex jellegű az alkotmány. Mindenekelőtt az alkotmány rendelkezik a hatalom megszervezéséről és gyakorlásáról. A hatalomgyakorlás sohasem szolgálhatja a kormányzók érdekeit, hanem annak mindig a közérdeket kell szolgálnia: az alkotmányok tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket is, amelyek a hatalom erőszakos megszerzését és a gyakorlását kívánják megakadályozni. Az alkotmányok gyakorta használják a ’nép’ kifejezést, arra utalva, hogy a hatalomgyakorlás a népért, a nép által történik. Az alkotmány ideológiai tartalmat is hordozhat, az egyes alkotmányok önmeghatározásként rögzítik, hogy az adott ország pl. szociális jogállam, kifejezésre juttatják az állam és az egyház szétválasztását (világnézeti semlegesség deklarálása), rögzíthetik a házasság védelmének fontosságát.[2]

Kinek a jogában áll az alkotmány kidolgozása és elfogadása?

Az alkotmány elfogadása különböző módon történhet. Az egyik lehetőség az alkotmányozó nemzetgyűlés útján történő alkotmányozás. Erre az alkotmányozási metódusra általában egy forradalmat, vagy valamilyen nagy változást hozó fordulatot követően kerül sor. Az alkotmányozó nemzetgyűlést általában az alkotmány kidolgozása és elfogadása céljából hozzák létre, és miután elfogadták, az alkotmányozó nemzetgyűlés feladata véget ért, így az feloszlik vagy átalakul rendes parlamentté. A történelemben számos példa van alkotmányozó nemzetgyűlés összehívására pl.: Bulgária 1991, Románia 1990.

Európában sokkal gyakoribb azonban a törvényhozó hatalom útján történő alkotmányozás. A parlament általában a rendes törvényhozási szabályoktól szigorúbb eljárási rend keretében alkotmányozhat. Általában speciális többség szükséges az alkotmány elfogadásához (2/3, 3/5), illetőleg előírható, hogy az alkotmány elfogadásáról – ott, ahol kétkamarás parlament van – a két ház együttesen döntsön. Előfordulhat az is, hogy az alkotmány elfogadását népszavazáshoz kössék, amely kapcsolódhat a parlament útján történő alkotmány elfogadásának utólagos megerősítéséhez, de lehetséges, hogy kizárólag csak népszavazás útján történjék az alkotmány elfogadása.[3]

Az alkotmány elfogadásának lehetséges útjai között az elfogadás időpontját illetően megkülönböztethető ún. forradalmi alkotmányozás és ún. organikus fejlődés útján bekövetkező alkotmányozás.

Ezeken kívül szokás még politikai átmenet utáni, illetve válság utáni alkotmányozásról beszélni.

Forradalmi helyzetben, illetőleg társadalmi rendszerváltozáskor szokás alkotmányos szükséghelyzetről beszélni. Ebben az esetben az alkotmányozás általában nem kerülhető meg. Organikus alkotmányfejlődésről akkor lehet beszélni, ha a társadalmi fejlődés vagy az országban végbemenő változások következtében a korábbi alkotmány rendelkezései elavulttá válnak és egy új alkotmány elfogadására van igény.

Alkotmányozás 2010-től:

Mi volt az indok?[4]

a) Az egyik gyakori megállapítás szerint azért van szükség új alkotmányra, mert az 1949. évi XX. törvény régi és sokat toldozták-foldozták.

b) Az Alkotmány Preambuluma átmenetiségre utal. „hazánk új Alkotmányának elfogadásáig)

c) Kifogásolni szokták az 1949-es évszámot is, mert sokakat az előző rendszerre emlékeztet

d) az új alkotmány a rendszerváltás szimbolikus lezárását jelentené

e) még vannak szocialista maradványok az Alkotmány szövegében (pl. ötéves tervre utalás)

f) 2010-es országgyűlési választásokon 2/3-os többség megszerzése társadalmi legitimáció az alkotmányozáshoz

g) szimbolikus újrakezdés

Források, ajánlott irodalom:

1. Takács Imre: Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma. In Kukorelli István: Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 21-34. o.
2. Trócsányi László: Alaptanok. In Trócsányi László – Schanda Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 29-53.o.
3. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011
4. A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási elvei. H/2252. számú országgyűlési javaslat. 1996. (Jogállam. Budapesti jogi es politikai szemle 1-4/1998-99:123-160. vagy az 119/1996 (XII.21) Ogy. Hat.)
5. Balog Annamária: Népszavazás az alkotmányról In Lectiones Iuridicae, Kérdőív az Alkotmányozásról,Pólay Elemér Alapítvány, Szeged 2011
6. Zádori Tamás: Az alkotmányozó és törvényhozó szerv helye Magyarország Alaptörvényében, in: Lectiones Iuridicae, 2011, Kérdőív az Alkotmányozásról, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2011

7. Velencei Bizottság állásfoglalásai:
   http://tasz.hu/files/tasz/imce/2011/opinion_on_hungarian_constitutional_questions_enhu.pdf
   http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDL-AD(2011)016-E.pdf
   http://tasz.hu/files/tasz/imce/vb_jelentes_final_20110718_pdf.pdf
8. Európai Parlament állásfoglalása: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2011-0315+0+DOC+XML+V0//HU&language=HU
9. Hamza Gábor: Észrevételek a készülő új alkotmányhoz, Magyar tudomány, 2011. (172. évf.) 1. sz. 2-6. old

10. Antal Attila: Az 1989–es Alkotmány előkészítése és megalapozása, Jog, állam, politika, 2011. (3. évf.) 1. sz. 3-23. old
11. Somody Bernadette - Drinóczi Tímea - Győrfi Tamás: Alkotmányozás, Fundamentum : az emberi jogok folyóirata, 2011. (15. évf.) 1. sz. 47-57. old.
12. Hanák András: Indítvány az alkotmányellenes alkotmánymódosítás ügyében, Fundamentum : az emberi jogok folyóirata, 2011. (15. évf.) 1. sz. 81-90. old.
13. Tóth Gábor Attila: Mi van és mi legyen a magyar alkotmányjogban?, Közjogi szemle, 2011. (4. évf.) 2. sz. 1-5. old.
14. Kocsis Miklós: Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya - alkotmányellenes alkotmánymódosítások?, Új magyar közigazgatás, 2011. (4. évf.) 2. sz. 44-51. old.
15. Drinóczi Tímea: Hol a tervezés, a koordináció és a szakmaiság? Alkotmánymódosítások - 2010. április-június, Közjogi szemle, 2010. (3. évf.) 3. sz. 66-72. old.

16. Jakab András: Az alkotmányozás előkérdései, Iustum, Aequum, Salutare, 2010. (6. évf.) 4. sz. 11-18. old.
17. Techet Péter: Christian Winterhoff : Az alkotmányozás, mint politikai tényfolyamat, Iustum, Aequum, Salutare, 2009. (5. évf.) 1. sz. 224-232. old.
18. Lenkovics Barnabás: Alkotmányozás és kodifikálás, Jog, állam, politika, 2009. (1. évf.) 1. sz. 7-24. old.
19. Techet Péter: A rendszerváltás alkotmányozása - Avagy miről szólna húsz év múltán egy új alkotmányozás? Magyar szemle, 2009. (18. évf.) 11-12. sz. 29-42. old.
20. Samu Mihály: A magyar alkotmányozás új útja Jura, 2009. (15. évf.) 2 sz. 206. old.
21. Sulyok Márton - Trócsányi László: A preambulum. In: Jakab András (szerk.): Az Alkotmány kommentárja, I. kötet. 83-109 (2009, Századvég Kiadó, Budapest
22. Chronowski Nóra: Alkotmányozás Közép- és Kelet- Európában, Az elemző: Közép és kelet-európai politikai és gazdasági szemle, 2007. (3. évf.) 1. sz. 91-104. old.

22. Samu Mihály: Az alkotmányozás és az alkotmányelmélet néhány időszerű problémája, Magyar közigazgatás, 2005. (55. évf.) 5. sz. 257-266. old.
23. Petrétei József: Samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság, Jogtudományi közlöny, 1999. (54. évf.) 9. sz. 403-406. old.
24. Agg Zoltán: Az alkotmányozás és a hatalom I., Comitatus : önkormányzati szemle, 1997. (7. évf.) 2. sz. 70-73. old.
25. Halmai Gábor:Az alkotmányozás kockázatai, Jogtudományi közlöny, 1997. (52. évf.) 3. sz. 153-157. old.
26. Kukorelli István: Az alkotmányozásról, Jogi beszélgetések, 1996. ([1. évf.]) [1. sz.] 69-75. old.
27. Samu Mihály: A demokrácia és az alkotmányozás fogalma, Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, 1996. (49. Tom.) 1-48. Fasc. 519-533. old.
28. Lővétei István: ALKOTMÁNYOZÁS: Alkotmányozás mint legitimáció?, Politikatudományi szemle, 1996. (5. évf.) 2. sz. 67. old.
29. Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon. 1994-1996., Társadalmi szemle, 1996. (51. évf.) 10. sz. 30-51. old.
    
30. Kulcsár Kálmán: Alkotmányozás Magyarországon, 1996., Magyar szemle, 1996. (5. évf.) 7-8. sz. 679-691. old.
31. Messik Lajos: Népszuverenitás és alkotmányozás, Magyar jog, 1996. (43. évf.) 10. sz. 616-617. old.
32. Paczolay Péter: ALKOTMÁNYOZÁS: Az alkotmányozás csapdái, Politikatudományi szemle, 1996. (5. évf.) 1. sz. 87. old.
33. Pokol Béla: ALKOTMÁNYOZÁS: A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről, Politikatudományi szemle, 1996. (5. évf.) 3. sz. 115. old.

34. Trócsányi László:Az alkotmányozás elvi kérdései, Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, 1996. (47. Tom.) 1-18. Fasc. 167-185. old.
35. Trócsányi László, ifj.: Alkotmányozás és rendszerváltás Közép- és Kelet Európában, Jogtudományi közlöny, 1995. (50. évf.) 7-8. sz. 384-390. old.
36. Kukorelli István: Az alkotmányozás néhány koncepcionális kérdése, Magyar közigazgatás, 1994. (44. évf.) 8. sz. 449-456. old.
37. Kilényi Géza: Az alkotmányozás és a "kétharmados" törvények, Jogtudományi közlöny, 1994. (49. évf.) 4-5. sz. 201-209. old.
38. Debreczeni József: Kell-e új alkotmány?, Magyar Szemle. U. F. 3-4/97:7-15.
39. Antal Attila: Alkotmányozó nemzetgyűlés-e az újonnan megválasztott parlament?, http://www.jogiforum.hu/hirek/23161 (Jogi Fórum, 2010. június 3.)
40. Kardos Gábor: Ki alkotmányozzon?, Jogállam. Budapesti jogi és politikai szemle 1/93:79-86.
41. Ficzere Lajos: Az alkotmányozási folyamat egyes általános kérdései., Jogállam.Budapesti jogi és politikai szemle 1-4/1998-99:161-173.
42. Kukorelli István: Az alkotmányozás néhány koncepcionális kérdése., Magyar Közigazgatás, 8/94:449-456.
43. Kilényi Géza: Alkotmányozó hatalom - alkotmányozás., Bihari Ottó-emlékkönyv. 2001. 247-259.
44. Majtényi László – Miklósi Zoltán (szerk.): És mi lesz az Alkotmánnyal?, (Budapest: Eötvos Károly Intézet 2004)
45. Samu Mihály: Alkotmányozás, alkotmány, alkotmányosság, Bp. Korona, 1997
46. Samu Mihály: Az alkotmányozás és a második kamara (szenátus). Belügyi Szemle 6/96:13-22.
47. Somogyvári István: Alkotmányozás Magyarországon. 1994-1996. Társadalmi Szemle, 10/96:30-51.
48. Somogyvári István: Az Igazságügyi Minisztérium alkotmánykoncepciója. Társadalmi Szemle, 8-9/95:83-93.
49. Tóth Judit: Az európai integráció és az alkotmányozás kapcsolata. Európai Tükör 1/98:99-115.
50. Trócsányi László, ifj.: Egy új alkotmány minimumai. [Hozzász. Pokol Béla: A magyar parlamentarizmus szerkezete. A "hatalmi négyszög" súlyelosztásai. 1-2. r. c. cikkéhez. TSZ 8-9-10/93.] Társadalmi Szemle 2/94:75-80.

[1]TAKÁCS IMRE: Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma. In KUKORELLI ISTVÁN: Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 21. o.

[2] TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ: Alaptanok. In TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ – SCHANDA BALÁZS: Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 32.o.

[3] TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ – SCHANDA BALÁZS im. 32-33-o.

[4] JAKAB ANDRÁS: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011., 15-17.o.