Államforma, kormányforma:

Az államforma az államfői hatalom eredetére ad választ. Max Webertől nyert tipizálás szerint a monarchikus és a republikánus berendezkedés között elsősorban politikai- legitimációs különbség van. A monarchiában a monarcha legitimitása tradíción alapszik. Hatalmának eredetét nem választási szabályok, hanem trónöröklési rendelkezések rögzítik. A modern időkben azonban már nem ő, hanem a nép a szuverenitás letéteményese. A monarcha megbízatása élethossziglan tart, ugyanakkor az sem kizárt, hogy lemondjon a trónöröklés rendje szerint őt követő személy javára.

A monarchia előnye, hogy tudja az államfői tisztség stabilitását biztosítani. Azonban a monarchiákban az államfők protokolláris, szimbolikus szerepkört töltenek be, míg a modern parlamentáris monarchiák mára már sokban hasonlóak a köztársasági államformához.

A republikánus elv a monarchikus elv tagadása. A köztársasági elnök nem része a törvényhozó hatalomnak és a prezidenciális rendszereket leszámítva nem a végrehajtó hatalom feje. A köztársasági elnök választással nyeri el a tisztségét, az elnök racionális-jogi legitimációval rendelkezik. Az államfő választása történhet közvetlenül nép által vagy közvetett módon a parlament útján. A meghatározott időre választott és újraválasztható köztársasági elnök jobban ki van téve a politikának, mint a monarcha, újraválasztása érdekében a politikai pártok támogatására rá van szorulva. Ezért sokan a köztársasági elnök semlegességét a monarchához képest jóval gyengébbnek tartják. Az a tény, hogy a köztársasági elnök választással nyeri el a tisztségét, jogi legitimációt biztosít a számára.

Az államforma fogalma tehát az adott állam politikai berendezkedését határozza meg, arra ad választ, hogy az adott országban ki gyakorolja az államfői hatalmat.[1]

 

A kormányforma:

 

A különböző felfogások egységesek abban, hogy a fogalom meghatározás orientáló pontjának a hatalommegosztásos rendszert tekintik. A kérdést a törvényhozás – végrehajtás – (esetleg) igazságszolgáltatás koordináta rendszerében vizsgálják határozzák meg.

Kormányformán értjük, hogy a hatalommegosztás rendjében létrejövő állami szervek – törvényhozás, végrehajtás és gyakran az igazságszolgáltatás – milyen struktúrával működnek és milyen viszonyban állnak egymással.[2] A kormányforma tehát az államszervezet központi kérdésköre, amely az állami berendezkedés jellegét határozza meg. E kérdés tehát szorosan összefügg a hatalommegosztással. A hatalmi ágak elválasztása arra keresi a választ, hogy milyen hatalmi ágak vannak, illetve ezeknek mi a szerepe a közhatalom gyakorlásában. Amíg a hatalommegosztás az államszervezet statikáját határozza meg, addig a kormányforma jelöli az állami berendezkedés dinamikáját: azt, hogy a politikai jellegű hatalmi ágak egymással milyen viszonyban állnak. Az egyes államok kormányformájának meghatározása áttekintő képet ad arról, hogy az adott államban hogyan épül fel, illetve működik a közhatalom gyakorlása. Ennek keretében a kormányforma alapvetően két kérdésre ad választ:

a) Milyen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonya?

b) Ki gyakorolja a végrehajtó hatalmat?[3]

Fajtái:

1. prezidenciális kormányforma

2. félprezidenciális kormányforma

3. parlamentarizmus

a. parlamentáris köztársaság

b. parlamentáris monarchia

4. kollegiális kormányforma

5. alkotmányos monarchia

6. szocialista kormányzati rendszerek

 

Források, ajánlott irodalom:

1. KUKORELLI ISTVÁN (szerk.): Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 307-334. o.

2. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ – SCHANDA BALÁZS (szerk.): Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 63-78.o.

3. CHRONOWSKI NÓRA- DRINÓCZI TÍMEA (szerk.): Európai kormányformák rendszertana, HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2007.

4. JAKAB ANDRÁS (szerk.): Az Alkotmány kommentárja, Századvég Kiadó, Budapest, 2009.

5. DUVERGER, MAURICE: Állam és kormányzat. In Takács Péter (szerk.): Államtan. Szent István Társulat, Budapest, 2003.

6. ILLÉSY ISTVÁN: Giovanni Sartori: Összehasonlító alkotmánymérnökség. A kormányzati rendszerek struktúrái, ösztönzői, teljesítményei, Jura, 2004. (10. évf.) 2. sz. 171-174. old.

7. KILÉNYI GÉZA: Összehasonlító alkotmányjog. Az államszervezet. Egyetemi jegyzet. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2008.

8. KUKORELLI ISTVÁN: A magyar kormányforma egyenlőtlenségei, Magyar közigazgatás, 1993. (43. évf.) 10. sz. 582-587. old.
9. MÜLLER GYÖRGY: A kormányzati rendszer átalakítása 2006-ban, Közjogi szemle, 2009. (2. évf.) 2. sz. 10-14. old.
10. PÉTERI ZOLTÁN: Az államok rendszerezése: államtípusok és államformák. In: Takács Péter: Államelmélet. Bíbor Kiadó, Miskolc 1997.
11. PETRÉTEI JÓZSEF: A "jó" kormányforma, Társadalmi szemle, 1994. (49. évf.) 3. sz. 54-61. old.
12. PETRÉTEI JÓZSEF: A hatalommegosztás alkotmányjogi kérdéseiről. In Dolgozatok az állam- és a jogtudományköréből. XX. évf. 1989. 131-155.
13. SÁRI JÁNOS: A hatalommegosztás történelmi dimenziói és mai értelme, avagy az alkotmányos rendszerek belső logikája. Osiris Kiadó, Budapest, 1995.
14. SCHMIDT PÉTER: A magyar kormányzati rendszer közjogi buktatói. Jogtudományi Közlöny, 2007/6. 254-262.
15. TÉREY VILMOS: A kormányformát meghatározó szabályokról, a kormány működésének kereteiről az alkotmányozás kapcsán, Jogtudományi közlöny, 2011. (66. évf.) 4. sz. 250-255. old.
16. VADÁL ILDIKÓ: A kancellári kormányzati rendszertől a félprezidenciális kormányzás felé, Új magyar közigazgatás, 2010. (3. évf.) 8. sz. 38-52. old.
17. WIENER GYÖRGY: A parlamentáris kormányzati rendszer jogintézményeinek kiépülése és működése, Jogtudományi közlöny, 2008. (63. évf.) 12. sz. 575-585. old.
18. WIENER GYÖRGY: A parlamentáris kormányzati rendszer jogintézményei alkotmányos fejlődésünkben, Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis, 2006. ([6. évf.]) 6. sz. [287]-328. old.

---

[1] TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ-CSINK LÓRÁNT: Államforma, kormányforma, államszerkezet in TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ – SCHANDA BALÁZS: Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 63-65.o.

[2] SÁRI JÁNOS: Kormányzás-kormányzati rendszerek-kormányformák in KUKORELLI ISTVÁN: Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 307. o.

[3] TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ- SCHANDA BALÁZS im. 65-66.o