Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar - Ahol tudás és szándék találkozik

Igaz, az egyetem elnevezése időről időre változott – először Kolozsvári (1872–1881), Ferenc József (1881–1945), majd Szegedi (1945–1962) és József Attila (1962–1999), s most újra Szegedi Tudományegyetemnek hívták/hívják az alma matert –, a jogtörténeti tanszéki kontinuitás jeles oktatói által máig fennáll. 1872-ben Óvári Kelemen (1844–1925) alapította a tanszéket, melyet utódjaként Bochkor Mihály (1877–1920) vezetett 1917-től 1920-ig, majdan Ereky István (1876–1943) vette át 1921 és 1927 között, akit Iványi Béla (1878–1964) követett 1938-ig. 1940-ig ismét Ereky adta elő ideiglenesen a jogtörténetet, majd az immár Kolozsvárra költöző egyetemen Bónis György (1914–1985) kezdte meg professzori pályáját (1940–1947), aki folytatta azt 1947-ben Szegeden is. 1957-ben ő távozni kényszerült, utóda Maday Pál (1914–1992) lett, akit 1965-ben Both Ödön (1924–1985) váltott fel húsz évre. 1985-ben bekövetkezett halála után három évig Tóth Árpád (1927–2008) vezette a tanszéket. 1988-tól 2005-ig Ruszoly József (*1940) volt a jogtörténeti stúdiumok és a kutatások legfőbb irányítója Szegeden. Az egységes Jogtörténeti Tanszék 2005. július 1-jén megszűnt; azóta a magyar és az egyetemes (európai) jogtörténeti oktatás diszciplinárisan két tanszék kebelében folyik tovább – töretlen szakmai meggyőződéssel és elhivatottsággal.

A Balogh Elemér (*1958) vezetésével működő Európai Jogtörténeti Tanszéken elismerten lendületes kutató- és aktív oktatói munka folyik. Munkatársai kiemelkedő feladatuknak tekintik a tudomány művelését, az alkotmány- és jogtörténeti ismeretanyag állandó bővítését. Minderről a rendszeresen frissített tanszéki publikációs jegyzék is bizonyságot nyújt. E helyütt a tanszék munkatársait kutatási szakterületük kronológiájának rendjében mutatjuk be.

Blazovich László egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora a középkori magyar és egyetemes jogtörténet: azon belül a városi jog fejlődésének, valamint a jogkönyvek keletkezésének és egymásra való hatásának kutatója. Figyelmét emellett a peres eljárás történetére is kiterjesztette: a Csanád nemzetség, s benne a Telekdiek 1568 és 1572 között folytatott perét dolgozta fel Géczi Lajossal monografikus formában. Buda város jogkönyvének elemzéssel gazdagított kiadásához az akadémiai doktori értekezésének témáját is adó várostörténeti kutatások segítették hozzá. Jelentőségét mutatja, hogy nem csupán Magyarországon használják a szakemberek, hanem Romániában, Szlovákiában és Németországban is érdeklőnek iránta. Egyúttal meghozta számára a középkori jogkönyvek kutatásának lehetőségét is: leginkább a Zipser Willkür, a Szász tükör és a Sváb tükör irányába – az utóbbi első magyar nyelvű kiadásán napjainkban is munkálkodik. Munkásságából kiemelkedik továbbá a Kristó Gyula szellemi vezetésével útjára indult Anjou-kori magyar oklevéltár regesztákban történő közreadásába való termékeny bekapcsolódás is, amely a sorozatban már több kötetet eredményezett. Több mint negyedszázadon át (1980–2008) töltötte be a Csongrád Megyei Levéltár igazgatói tisztségét.

Balogh Elemér egyetemi tanár kutatásai két főbb irányba haladnak: részint a kevesek által művelt középkori egyházi bíráskodás, részint a Both Ödöntől “megörökölt” témakör, a reformkori magyar büntetőjog története felé. Kiemelkedő jelentőségű vállalkozása volt Bónis György legfontosabb kiadatlan kéziratának megjelentetése Szentszéki regeszták címmel (1997), valamint a Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban című monográfiájának újbóli kiadása (2003). Többéves külföldi tanulmányútjain a német büntetőjog-történetet vizsgálta, valamint a középkori bajor egyházi bíráskodást, amely az egykorú magyar szentszékek felépítésének és jurisdictio-jának kutatásában is jelentős segítséget nyújthat. Freiburgban védett és itthon honosított PhD értekezését a büntetőjogilag megalapozott gyanú büntetésének németországi történetéből írta. Az utóbbi évek kutatási témáját az 1827. évi 8. tc. által felállított rendszeres bizottság 1830. évi büntető elaborátuma képezi, amelynek fordításán és szakmai elemzésén jelenleg is folyamatosan dolgozik. Szerkesztője a 2004/5-ben indult Pólay Elemér Alapítvány tansegédletei, valamint a Pólay Elemér Alapítvány könyvtára sorozatoknak. Több dékán mellett töltött be tudományos dékánhelyettesi megbízatást. 2005 őszén a Magyar Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagjává választotta.

Ruszoly József emeritus professzor, akadémiai doktor a polgári kor, valamint az 1848 és 1949 közötti idők közjogának művelője és kutatója. Újabb magyar alkotmánytörténet 1848–1849 címmel – a német tudományosságban elterjedt Neuere Verfassungsgeschichte diszciplína megnevezést mintegy adaptálva – jelentette meg tanulmányainak legjavát (2002), amely az egész magyar alkotmánytörténeti munkásságának foglalatát tárja elénk. Munkásságából kiemelkedő hangsúllyal említendő továbbá A választási bíráskodás Magyarországon. 1848–1948 című monográfiája (1980), amely kandidátusi értekezésén alapult. Az Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861–1868 címmel megjelent könyve (1999) több évtized kutatásait összegzi. Az újabb alkotmánytörténetben helyt kaptak az 1848. évi pozsonyi és kolozsvári törvények is – történeti alkotmányunk sarokkövei. Dualizmuskori kutatásai egyben szegedi helytörténeti munkák is, amelyek nélkülözhetetlenek a város históriájának vizsgálatához. E tárgykörben legutóbb Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944 címmel adott közre értékes kötetet (2004). A két világháború közötti korszak választójogának fejlődése, közjogi reformjai és reformtervezetei egyaránt fontos témái voltak. Az 1944 decemberében kezdődő és az 1949. évi kartális alkotmányig terjedő, sokak által “félve közelített” történelmi periódus megismertetésében is közreműködött feltáró művei és tanulmánykötete által. Mindemellett jutott ideje olyan “aprómunkákra” is, amelyekkel kiemelkedő történelmi személyiségeknek, “örökhagyóknak”, így Palóczy Lászlónak, Szemere Bertalannak, Osztróvszky Józsefnek, Dettre Jánosnak és Zsedényi Bélának állított emléket. Szeretett szülőfalujáról, Bagamérról és a gyermekkort meghatározó bihari tájakról is számos írásában olvashatunk. Egyetemes, főként a német reformkort, a Vormärz (1815–1848) évtizedeit érintő alkotmánytörténeti kutatásait – kisebb terjedelmű tanulmányai mellett – akadémiai doktori értekezésében (1986), valamint Európa jogtörténetében (1996) és Európa alkotmánytörténetében (2005) összegezte. Doktori értekezésének törzsanyaga Alkotmány, választójog és választási rendszer a Német Szövetség tagállamaiban (1815–1848) címmel 1991-ben jelent meg. A hetvenedik születésnapjára összeállított publikációs jegyzéke egyedülállóan 655 tételt tartalmaz. Alapítója volt a miskolci és a debreceni jogi karoknak, 2007 óta a Debreceni Egyetemnek honoris causa doktora. 2003-ban – iskolateremtő munkássága elismeréseként – Szent-Györgyi Albert Díjban részesült. Számos egyetemi tisztséget viselt, jelenleg a Szegedi Akadémiai Bizottság jogi szakbizottságának elnöke.

Antal Tamás egyetemi adjunktus a polgári kori magyar bírósági szervezet reformjaival: különösen az ítélőtáblákkal és az esküdtszékekkel foglalkozik, közelebbről pedig Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter koráról és munkásságáról írta doktori (PhD) értekezését, amely monografikus formában 2006-ban jelent meg (Törvénykezési reformok Magyarországon 1890–1900). Publikált továbbá könyvet a magyar tanácsrendszer intézménytörténetéről (1950–1990) Szeged és a két világháború közötti magyar törvényhatósági közigazgatásról Hódmezővásárhely példáján. Emellett szülővárosa, Debrecen helyi jogintézményeinek történetét is kutatja.

Az oktatói tevékenységben a tanszék szintén valamennyi munkatársa kiveszi a részét. Miskolcról történt hazatérése és a tanszék 1988-ban történt átvétele után nappali tagozaton mind a magyar alkotmány- és jogtörténetet, mind az egyetemes alkotmány- és jogtörténetet Ruszoly József adta elő (1988/89–2004/5). Ő jegyzi az 1994-ben indított alkotmány- és jogtörténet doktori programot a kar doktori iskolájában, melynek egyben elnöke is volt. A jelenlegi európai alkotmány- és jogtörténeti főkollégiumot a nappali tagozaton Balogh Elemér, Ruszoly József és Blazovich László együtt gondozza, Antal Tamás pedig a levelező tagozat oktatásában működik közre.