,,Nézzétek, én most minden ember útjára lépek…,,

(Józsua 23,13).

Életének 82. évében elhunyt Veres József az SZTE Professor Emeritusa, jogtudományok, ezen belül a szövetkezeti jog kiemelkedő képviselője, az ÁJK Agrárjogi és Környzetvédelmi Jogi Tanszék volt vezetője, a Kar korábbi dékánja.

Veres József pályája kezdetétől fogva széles jogági horizonton tájékozódott: érdeklődése a szövetkezeti jogon túl kiterjedt a gazdálkodó szervezetek, a tulajdonosok és munkavállalók kapcsolatrendszerére, a földjog tanulmányozására, illetve az ezen tudományterületekhez kapcsolódó új jogterületek átgondolására és megfogalmazására is.

Oktató tevékenysége során számos új főkollégium alapjait ő dolgozta ki. Nevéhez kapcsolódik a „Szociális jog”, az „Agrárjog”, a „Magyar Környezetvédelmi jog” című tárgyak kialakítása és bevezetése.

A nevéhez kapcsolható eredmények úgy születtek, hogy professzor úr elméletét kitette a vizsgálat próbájának kollégái körében. Érvelésére mindig oda kellett figyelni, mert amit ezeken a beszélgetéseken elmondott, abban az a többlet volt igazán érdekes, amit az ember nem tanulhatott meg könyvből: abban egy jogászi és tudományos pálya tapasztalata, kiforrott szemléletmódja is megnyilvánult.

Munkatársai egyéni munkarend és munkatempó szerint dolgozhattak. Mély pedagógiai érzékről tanúskodik, hogy mindenki személyére szabott szabadságot kapott.

Ilyen keretek között alakította ki azt a tanszéki tudományos műhelymunkát, amely előrevivő módon tudja szolgálni a magyarországi szövetkezeti-, agrár- és környezeti jogi kutatásokat, továbbá a felsőfokú oktatást.

Veres professzor úrral mindig mindenről lehetett beszélni.  Mindent tudott mindenről, ami tudományágában új, érdekes és fontos volt, de széles ismerettel bírt a jogtudományon kívül eső több tudomány területéről is.

A vele való beszélgetések gyakran terelődtek irodalomra és filozófiára. A világot egészében láttta, ezzel függött össze, hogy nemcsak a jogtudományt, illetve a humán tudományokat, de a természettudományokat és a művészeteket is ismerte.

A jogtudományt sohasem kívánta kanonizálni, s megtanulható volt tőle, hogy az egymás iránti tolerancia mennyire fontos összetevője az adott társadalom gondolati berendezkedésének.

Fáradhatatlan munkabírásával, szakmai hozzáértésével, precízségével, kiegyensúlyozott előadási és tárgyalási stílusával nemcsak a kar oktatói között vívott ki magának megbecsülést és tiszteletet, hanem az egyetemi hallgatóság körében is.

Tevékenységét több magas kitüntetéssel ismerték el, így birtokosa, többek között Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjének, a Klebersberg Kunó-díjnak, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének.

Életpályája, oktatói magatartása, tevékenysége példaértékű számunkra, személyében egy sokoldalúan képzett, egész életében kitartóan munkálkodó kollégát veszített el a kar és a felsőoktatás.

Emlékét akkor őrizzük meg igazán, ha a tőle tanult szerénységgel, az EGYETEM iránti alázattal és odaadással végezzük munkánkat.

Nyugodjon békében!

Szegedi Tudományegyetem

és annak Állam- és Jogtudományi Kara