Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Ahol tudás és szándék találkozik

Karunkról  --  Szervezeti felépítés  --  Tanszékek / Intézetek  --  Statisztikai és Demográfiai Tanszék

A Tanszék története

 

Gyémánt Richárd – Katona Zsófia:A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék jeles tudósai(1921-1996)

 

I. A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék rövid története

 

Szeged városa az első világháborút követő, a magyarság számára katasztrofális következményekkel járó trianoni békeszerződés (1920. június 4.) következtében bár elvesztette vonzáskörzetének jelentős részét, ennek ellenére jelentős kulturális centrummá nőtte ki magát. Ebben nagy szerepe volt a Román Királysághoz csatolt Kolozsvárról elköltözött Ferenc József Egyetemnek, amely intézmény 1921-ben Szeged városában lelt új otthonra. Az egyetemi oktatás 1921. október 10-én indult meg Szegeden. A város, amely már régóta egyetemhez kívánt jutni, jelentős anyagi áldozatokat hozott az egyetemi munka feltételeinek megteremtése érdekében. Ebben a törekvésében a város jelentős támogatót nyert gróf Klebelsberg Kunó személyében, aki a kor kiemelkedő jelentőségű kultuszminisztereként Szeged városát – Debrecennel és Péccsel egyetemben – a főváros indokolatlan túlsúlyát ellensúlyozó vidéki kulturális és tudományos központtá kívánta tenni.

A Jogtudományi Kar létesítése – az Orvostudományi Karral szemben – viszonylag kis áldozatok árán sikerült; a már meglévő, korábban más célokat szolgáló állami intézményben helyezték el. A két világháború között – a jelentős, főként anyagi jellegű problémák ellenére – a kar, akárcsak az egész egyetem bizonyította szívós életben maradását.

A mai Statisztikai és Demográfiai Tanszék leszámítva egy kisebb megszakítást a II. világháború idején (1940-1944) 1921 óta létezik. A két világháború közötti időszakban a tanszék neve három alaklommal változott: az 1921/1922-es és az 1928/1929-es tanévek között a „Statisztikai Tanszék” elnevezéssel illették, majd az 1929/1930-as tanévtől egészen az 1934/1935-ös tanévig a „Statisztikai és Közgazdaságtani Tanszék” megjelölés volt használatos. Végül az 1935/1936-os tanévtől az 1939/1940-es tanévig terjedő időszakban a „Közgazdaságtani és Pénzügytani Tanszék” elnevezés volt érvényben.

A második világháború idején, 1940 és 1944 között a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) értelmében Magyarországhoz visszacsatolt Kolozsvár városába. Szeged sem maradt egyetem nélkül, jórészt az addigi személyzetből, a régi épületben Horthy Miklós kormányzóról elnevezve az 1940. XXVIII. tc. alapján jogilag új egyetem létesült. Az új egyetemen a jogi kar beindítása átmenetileg szünetelt, ezért az egykori tanszemélyzet jelentős része Kolozsvárra költözött.

A második világháború végén a Ferenc József Egyetem – Kolozsvár elvesztése után – ismét Szegedre kényszerült költözni. Az egyetemi élet a front átvonulása után – köszönhetően a városban szerveződő demokratikus politikai életnek – gyorsan beindult.

Schneller Károly személyében nemcsak új tanszékvezetőt nyert az immáron ismételten „Statisztikai Tanszék” elnevezéssel illetett jogi kari egység, hanem a jogi kar új dékánját is. A „Statisztikai Tanszék” elnevezés egészen a hetedik tanszékvezető, Balázs József nyugállományba vonulásáig, az 1995/1996-os tanévig volt használatos. Az 1996/1997-es tanévvel nemcsak a tanszék neve változott a jelenlegi „Statisztikai és Demográfiai Tanszékre”, hanem új tanszékvezetőt is nyert Katona Tamás professzor személyében. Habár a demográfia, illetve a különféle társadalomstatisztikai területek művelésének előretörése már Horváth Róbert tanszékvezetése alatt (1953-1986) megfigyelhető volt, új lendületet és tényleges kiterjedést Katona Tamás tanszékvezetése alatt nyert. Ezzel a lépéssel az 1921 óta a szinte hagyományosnak mondható statisztika-közgazdaságtan „párharcba” már a demográfia, a társadalomstatisztika, az igazságügyi statisztika, a jogi informatika, az életszínvonal-statisztika valamint számos egyéb tantárgy is bekapcsolódott, színesebbé és érdekesebbé téve a tanszék arculatát, profilját.

 

II. A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék vezetői a két világháború között

(1921-1940)

 

 

II. 1. LAKY DEZSŐ

Statisztikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja

(1887–1962)

 

A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék első vezetője Laky Dezső volt. Laky Dezső 1887. február 1-én született a Somogy vármegyei Csurgón és 1962. június 30-án halt meg Budapesten. Pályáját 1907-ben a Kereskedelemügyi Minisztérium szolgálatában kezdte, a Központi Statisztikai Hivatalba beosztva, ahol 1919-től miniszteri osztálytanácsos lett. Már 1918-ban a pozsonyi egyetemen népességstatisztikából magántanári képesítést nyert.

Laky Dezső a trianoni békeszerződést (1920. június 4.) követően a Kolozsvárról Szegedre költöző Ferenc József Tudományegyetem Statisztikai Tanszékére nyert megbízást 1921-ben, majd 1923-tól kinevezést, ezzel az első szegedi tanszékvezető lett. Laky Dezső 1921. szeptember 22-től 1926. március 23-ig, öt tanéven át volt a szegedi Statisztika Tanszék első embere.

A mai Statisztikai és Demográfiai Tanszék történetét egykor lelkesen kutató Horváth Róbert – későbbi tanszékvezető – az 1960-as évek elején kérte fel Laky Dezsőt, hogy a tanszék történetével kapcsolatos személyes emlékezéseit dolgozza fel. Sajnos, a felkérés már későn érkezett Laky Dezső 1962-es halála részben megakadályozta a tanszék korai korszakának teljes, igényesebb feldolgozását. Ennek ellenére Laky Dezső tollából mégis jelentős anyag gyűlt össze. Laky Dezső emlékezéseiből kitűnik, hogy az első időszakban a tanszék felállításának, illetve beindításának problémái kötötték le minden idejét. Ez a munka annál is inkább nehéz volt, mert Laky Dezső kénytelen volt munkásságát megosztani a szegedi tanszék, valamint a budapesti Központi Statisztikai Hivatal között. Alig indult meg szegedi munkássága – Buday László halálával – a budapesti József Nádor Műegyetem Közgazdasági Karának Statisztikai Tanszéke máris elhódította Laky Dezsőt Szegedről.

A szegedi éveket követően 1926 és 1950 között a budapesti műegyetem statisztikai és gazdaságpolitikai tanára volt. 1935-ben az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének, majd 1938-ban az Országos Ipartanács kisipari osztályának elnöke, 1936-ban az Árelemző Bizottság elnöke, majd 1938-ban az Árellenőrzés Országos kormánybiztosa lett. 1939-től a Magyar Élet Pártja programjával országgyűlési képviselővé választották. Ezt követően politikai pályája gyorsan ívelt felfelé; 1940. december 17-től 1941. szeptember 15-ig tárcanélküli közellátási miniszter volt a Teleki- majd a Bárdossy-kormányban.

Az MTA levelező tagjává fogadta 1926-ban, majd rendes taggá nevezték ki az 1946 és 1949 közötti időszakban.

Laky Dezső oktatói munkásságáról elmondható, hogy oktatási anyaga nem áll rendelkezésre, csupán egy vázlat létezik arra vonatkozóan, hogy a szegedi évei alatt mit oktatott. Ebből világosan kitűnik, hogy későbbi budapesti évei oktatási anyagának vezérfonalát a szegedi vázlat adta.

A Szegedi Tudományegyetemhez kapcsolódó tudományos munkásságot Laky Dezső nem fejtett ki, idejét ugyanis teljes egészében lekötötte a Központi Statisztikai Hivatalban betöltött munkája, valamint tudományos munkásságának legértékesebb emléke, az I. világháborút követő román megszállás közgazdasági kárainak felmérése.[1]

 

II. 2. KOVÁTS FERENC

Gazdaságtörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja

(1873-1956)

 

A mai Statisztikai s Demográfiai Tanszék második vezetője Kováts Ferenc volt, aki 1873. március 15-én született az egykori magyar koronázó városban, Pozsonyban (Bratislava) és 1956. október 6-án hunyt el Budapesten.

Kováts Ferenc munkásságát 1900-tól, a pozsonyi jogakadémia könyvtárosaként kezdte, majd 1903-ban a kolozsvári egyetem magántanárává, illetve a pozsonyi jogakadémia rendes tanárává nevezték ki. Ezt követően, 1914-től a pozsonyi, 1921-től pedig a szegedi egyetemen a nemzetgazdaságtan és pénzügytan tanára lett. Kováts Ferenc a szegedi Statisztikai Tanszék élére 1926-ban kapott kinevezést, ahol a tanszékvezetői titulust egészen 1929-ig, három éven keresztül viselte. Kováts Ferenc 1929 és 1934 között kizárólag már csak a Közgazdaságtani és Pénzügytani Tanszék vezetője volt, amely posztot már 1921 óta[2] töltötte be, párhuzamosan a Statisztikai Tanszék vezetésével. Ezzel egy időben Kováts Ferenc a Szegedi Tudományegyetem legmagasabb – rektori – tisztségét az 1930/1931-es tanévben töltötte be, majd az 1931/1932-es tanévben prorektor lett. A későbbiekben, akárcsak Laky Dezsőt úgy Kováts Ferencet is elhódította Budapest. Tudományos munkájának méltó elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1923-ban levelező, majd 1934-ben rendes tagjává fogadta.

A szegedi éveket követően oktatói munkáját Budapesten folytatta, ahol 1934-ben a magyar gazdaságtörténet és a történeti segédtudományok rendes tanárává nevezték ki a budapesti Műegyetemre.

Oktatási munkája során előadásai inkább gazdaságpoltikai, illetve gazdálkodási tematikájuak voltak, s ebbe az irányba igyekezett terelni a hallgatók érdeklődését is. Jól illusztrálják ezt az 1920-as években a joghallgatók részére kiírt pályatételek, amelyek a közlekedési hálózat, a szegedi nagyipar a mezőgazdasági termékfeldolgozás kérdéseinek kutatását ösztönözték.[3]

Tudományos munkásságával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy 1900-tól 1905-ig „Magyar Gazdaságtörténeti Szemle” szerkesztője volt. Az említett folyóirat oldalain számos jelentős gazdaságtörténeti tanulmányt tett közzé, főleg a – pozsonyi – középkori városi fejlődés, a – középkori – pénzforgalom, külkereskedelem témáiról, különösen a Pozsony városi levéltár gazdag forrásanyaga alapján.

Kevesen tudják, hogy Kováts botanikával is foglalkozott, és különösen a hieraciumokkal[4] kapcsolatban végzett számottevő gyűjtő- és kutatómunkát.

 

 

II. 3. SURÁNYI-UNGER TIVADAR

Közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja

(1898-1973)

 

A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék harmadik tanszékvezetője, Surányi-Unger Tivadar 1898. február 4-én látta meg a napvilágot Budapesten és 1973. november 1-én halt meg New Yorkban.

Tanulmányait a kolozsvári, a budapesti, a grazi, valamint a bécsi egyetemeken végezte. Államtudományi doktori oklevelét 1917-ben a kolozsvári egyetemen nyerte, majd 1917 és 1918 között a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat. A grazi egyetemen 1919-ben állam- és jogtudományi doktorátust, a budapesti egyetemen 1920-ban filozófiai doktorátust, továbbá 1921-ben a budapesti műegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett. A József Nádor Műegyetemre 1925-ben nyert magántanári kinevezést. Ezt követően Miskolcon is magántanári titulust nyert. 1926-ban a miskolci jogi akadémia tanára lett. A Szegedi Tudományegyetem Statisztikai és Közgazdaságtani tanszékének vezetője volt 1929 és 1940 között. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta 1935-ben, majd 1948-ban kizárták az akadémikusok soraiból, és csak a rendszerváltást követően, 1991-ben rehabilitálták.[5] A szegedi évek alatt, az 1936/1937-es tanévben az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja, az 1937/1938-as tanévben pedig az egyetem prodékáni tisztségét töltötte be.

Surányi-Unger professzor nemzetközileg is elismert szaktekintélynek számított. Szegedi évei alatt a Los Angeles-i egyetemre három alkalommal (1935, 1937, 1939) hívták meg vendégprofesszornak. 1939-ben nyerte el a francia Odre de Mérite Agricole érdemrendet.

Kiemelkedő szaktekintélyét támasztja alá, hogy több tudományos társaság is tagjai között tartotta nyílván. A Magyar Statisztikai Társaságnak alelnöke, a Magyar Közgazdasági Társaságnak pedig választmányi tagja volt.

Surányi-Unger 1940-től a Pécsi Tudományegyetem tanára lett. Magyarországot 1945-ben hagyta el, ettől kezdve mindvégig külföldön élt. 1946 és 1964 között New York Állam (USA) Syracusai Egyetemén volt vendégprofesszor. Más egyetemek is vendégprofesszorának mondhatták Európában (München, Marburg, Tübingen) és Ázsiában (Sanghaj, Bombay) is. Európában a Göttingeni Egyetemen nyolc évig oktatott, 1964-ben pedig az említett egyetem társadalomtudományi és közgazdasági karának dékáni tisztségét töltötte be.

A szegedi Ferenc József Tudományegyetem – ma Szegedi Tudományegyetem – egyik legmeghatározóbb egyénisége Surányi-Unger Tivadar professzor volt. Horváth Róbert professzor, aki később szintén a Statisztika Tanszéken volt tanszékvezető az alábbiak szerint vélekedett Surányi-Unger professzorról: „Gazdaságtörténészként és közgazdász tantörténészként indult a tudományos pályán, és ezt az előszeretetét a közgazdasági tudományok iránt mindvégig oly nagy mértékben megőrizte, hogy tudományos statisztikában viszonylag kisebb helyet foglalt el a statisztika művelése.”

Kutatási területe elsősorban az elméleti közgazdaságtan, a gazdaságtörténet és a konjunktúraelmélet volt, de gazdaságfilozófiai kérdésekkel is foglalkozott. Jelentős kutatási területének tekintette külgazdasági problémák megoldását Az utóbb említett területen főként Kelet-Európa gazdasági jellegű kérdéseit kutatta, amelyekre tudományos munkásságával választ is adott. Tudatosan törekedett a különböző diszciplínák nyújtotta lehetőségek összekapcsolására. Legismertebb műve – az 1936-ban megjelent – „Magyar nemzetgazdaság és pénzügy” című könyve. Surányi-Unger Tivadar felfogása aktivista volt, meg volt győződve arról, hogy a gazdasági-társadalmi problémákon csak egy céltudatos, tevékeny állami gazdaságpolitikai képes felülkerekedni.

 

III. A szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék vezetői a II. világháború után

 

III. 1. SCHNELLER KÁROLY

Jogász, statisztikus, egyetemi tanár

(1893-1953)

 

A II. világháborút követő időszak első kiemelkedő alakja, a nagy múltú protestáns értelmiségi családból származó Schneller Károly 1893. július 12-én született Pozsonyban és 1953. december 12-én halt meg Szegeden.

Az 1945-ben a Kolozsvárról visszatért Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Statisztikai Tanszékének negyedik vezetője, Schneller Károly 1945. december 13-tól 1953. december 12-én bekövetkezett haláláig, hét tanéven keresztül volt a tanszék első embere.

A jeles egyetemi tanár tanulmányait 1917-ben fejezte be Kolozsváron, ahol államtudományi doktori oklevelét szerzett. A következő időszakban (1917–1918) a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat. Hazatérése után Budapesten, a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett.

Schneller Károly egyetemi pályafutása 1920-ban kezdődött, amikor a miskolci jogakadémia tanára lett. Röviddel ezután, 1922-ben a szegedi egyetem magántanárává avatták. Ugyanezt a titulust sikerült elnyernie egy bő évtizeddel később (1933) a budapesti egyetemen is. 1939-ben a szegedi egyetemen a statisztika-közgazdaságtan tanárává nevezték ki. A Második bécsi döntés után (1940. augusztus 30.) a kolozsvári, 1945-től pedig újra a szegedi egyetem a statisztika tanára volt. Kevesen tudják, hogy Szegedi Egyetem jogi karát a II. világháború után ő szervezte újjá. Két tanéven (1945/1946,1946/1947) keresztül az újból megszervezett jogi kar első dékánja, majd a következő, 1947/1948-as tanévben prodékán volt.

Horváth Róbert, a későbbi utód a Schneller Károlyról írt tanulmányának bevezetőjében az alábbiak szerint vélekedik: „Nem érdektelen már bevezetésként kiemelni, hogy nemcsak életével, tudományos életművével, de még emlékezetével is mostohán bánt az elmúlt negyven évben a sors.”[6] Schneller Károly tudományos méltatása 1964-ig váratott magára, mivel addig, mint „reakciós beállítottságú professzor” volt elkönyvelve az egyetem akkori pártállami vezetése körében.

Habár – Horváthot idézve – korai halála miatt „fájdalmasan félbeszakadt munkássága”, ennek ellenére mozgalmas, küzdelmes és munkában gazdag élete nemcsak a szegedi tanszék, hanem – különösen a népességi statisztikai vizsgálódásait[7] illetően – a hazai népességtudomány legkiválóbbjai tartozik.[8] A népesség problémájára koncentrálódó érdeklődését jelzi a nemzetközi tudományos együttműködésbe való bekapcsolódása a Nemzetközi Népességtudományi Unió keretében már az 1930-as években, melynek 1935-ös berlini kongresszusán részt is vett, az 1937-es párizsira pedig tanulmányt küldött. A II. világháború utáni – 1947. évi – újraalakulást követően a magyarországi csoport elnöke volt az 1948-as esztendőig, a nemzetközi együttműködés és egyáltalán a tudományos társasági működés hatalmi szóval történő betiltásáig. Thirring Lajos szerint statisztikai munkásságát mindenképp a „módszerújítási és eredményanalizáló” jelleg hatja át.[9]

Schneller munkásága során tovább fejlesztette a standard-számítás módszerét. Nemcsak, hogy a Kőrösy-féle halálozási standardizálást terjesztette ki a házasságkötésekre és válásokra, hanem – területileg – az országos mellett külön alkalmazta a településsoros (városi és községi) adatokra is. Ugyanakkor tudatosan törekedett a statisztika, illetve a demográfia interdiszciplináris voltának hangsúlyozására is a szociológia és a közgazdaságtan vonatkozásában. Az előbbiekben említett újítások mellett újszerű népsűrűségi és termelésszínvonal-mérési arányszámokat dolgozott ki és foglalkozott a korrelációszámítás kérdéskörével is. A népességtudományi munkássága mellett nem lebecsülendő az elméleti közgazdaságtani, s főleg a gazdaságpolitikai munkássága sem.

Schneller Károly az egyetemi utánpótlás „kiművelése” területén mindenképp sikeresnek mondható. Habár Schneller iskolát sohasem alapíthatott két tanítványa, Aldobolyi Nagy Miklós főiskolai professzor és Horváth Róbert egyetemi professzor szintén a jelentős szaktekintélyek sorába léphettek. Ugyanakkor Schneller Károly sajnálatosan rövidre szabott élete miatt „csak” tanulmányíróként jeleskedett s ezáltal „adós” maradt egy nagy demográfia tankönyvvel, amely minden bizonnyal a „korona ékkövét” jelentette volna munkásságában.

 

 

III. 2. HORVÁTH RÓBERT

Statisztikus, demográfus, jogász, egyetemi tanár

(1916-1993)

 

 

A mai Statisztikai és Demográfiai Tanszék ötödik tanszékvezetője Horváth Róbert volt, aki 1916. július 1-én született Győrött és 1993. december 6-án hunyt el Szegeden.

Jelen – korántsem teljes, inkább áttekintő – tanulmány elkészülésében nem kis segítséget nyújtott Horváth Róbert kutatása, amelyet a tanszék múltjával kapcsolatban végzett. Tanszékvezetése alatt fáradhatatlanul próbálta dokumentálni a – 2008-ban már 87 éves – Statisztikai és Demográfiai Tanszék történetének korai korszakait. Horváth Róbert életpályájának összefoglalása viszont már a későbbi tanszékvezetőre, Balázs Józsefre várt, aki ennek a nemes kötelességnek kiválóan eleget is tett. Horváth Róbert tudományos életútját - Balázs József – tanulmánya alapján a Központi Statisztikai Hivatal is kiadta 1994-ben.

Horváth Róbert egyetemi pályája 1939-ben kezdődött, amikor államtudományi, majd 1940-ben jogtudományi doktorrá avatták a Szegedi Tudományegyetemen. A szegedi éveket követően további – statisztikai, demográfiai, közgazdasági, illetve társadalomtudományi – posztgraduális tanulmányokat folytatott a Budapesti Műegyetem Közgazdasági és Közigazgatástudományi Karán, a Berlini Friedrich-Wilhelm Egyetemen, valamint a Párizsi Egyetem Jogi- és Közgazdasági Karán.

Munkásságát – 1939 és 1940 között – a Szegedi Tudományegyetemen belül kezdte, mint tudományos munkatárs, majd 1948-ig a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. Ezt követően ismét Szegedre került, amikor 1948-ban a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán magántanárrá habilitálták a statisztika elmélete köréből.

Oktatói pályafutása Szegeden az 1949/1950-e tanévben kezdődött, ugyanis ekkor történt a miskolci jogakadémiáról való áthelyezése, ahol egy éven keresztül vezette a Közgazdasági és Statisztikai Tanszéket. Szegeden kezdetben a kar Közgazdasági és Pénzügyi Tanszékét vezette, majd – Schneller Károly halálát követően – 1954-től 1986. évi nyugállományba vonulásáig a Statisztikai Tanszék vezetője volt. Horváth Róbert 1950-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári, majd 1951-ben egyetemi tanári kinevezést nyert.[10]

Horváth Róbert meglehetősen komplex és terjedelmes életművét az utód, Balázs József 11 témakörben foglalta össze, amelyek az alábbiak:

- közgazdasági és monetáris elmélet,

- közgazdasági és monetáris gazdasági elmélettörténet,

- gazdaságpolitika,

- statisztikai és gazdaságstatisztikai elmélet,

- statisztikai elmélettörténet,

- alkalmazott statisztikai tudomány,

- demográfiai elmélet,

- történeti demográfia,

- egyéb tudományos területek,

- egyetemi jegyzetek,

- kisebb cikkek, könyvismertetések.[11]

Nem elhanyagolható Horváth Róbert szerepe a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának vezetésében sem. 1957. április 1-től a Kar megbízott dékánja, majd 1958-ban megbízott prodékán lett.

Horváth Róbert nyugállományba vonulása után is tevékenyen részt vett a Kar, illetve a Statisztikai Tanszék munkájában: egyetemi jegyzeteket írt, illetve fakultatív kollégiumokat is meghirdetett a jogászhallgatók számára. Több mint 40 éves egyetemi, illetve 30 évet meghaladó tanszékvezetői pályafutásával vitathatatlanul legkiemelkedőbb személyiség a mai Statisztikai és Demográfiai Tanszék rendszerváltás előtti történetében.

Horváth tudományos munkásságát nemcsak a rendkívül nagy terjedelem, hanem a sokrétűség, a komplexitás, illetve az innovációs szemlélet is jellemzi. Publikációinak száma csak 1986-os nyugállományba vonulásáig megközelítette a 300-at, amelyből 10 monográfia, 171 önálló tanulmány, 87 kisebb cikk, recenzió, társszerzőként 16 egyetemi jegyzet látott napvilágot. Ezek között jelentős számban szerepelnek az idegen nyelvű tanulmányok. Alkotói kedvét a nyugállományba vonulás után sem vesztette el. 1986-tól még további több mint 80 publikációja – két monográfia, kb. 50 tanulmány, közel 30 kisebb cikk, recenzió és egy egyetemi jegyzetanyag – jelent meg jelentős részben külföldi folyóiratokban. Példamutatóan sok előadása hangzott el hazai és külföldi konferenciákon, kongresszusokon és egyéb rendezvényeken. Csak nyugállományba vonulása után 23 hazai és külföldi konferencián vett részt.

Tudományos tisztséget töltött be a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai, valamint Demográfiai Bizottságában. Tagként közreműködött az MTA Szegedi Bizottságának Statisztikai és Demográfiai Szakbizottságában. Halála előtt, 1990-ben az újjáalakult Magyar Statisztikai Társaság örökös tiszteletbeli tagjává választották.

Horváth Róbert nemzetközi szakmai elismertségét igazolja, hogy több nemzetközi tudományos intézmény is tagjai közé fogadta. Így 1947-től tagja lett a Nemzetközi Népességtudományi Uniónak, 1963-tól a Nemzetközi Statisztikai Intézetnek, amelynek alelnöke is volt. Ugyancsak 1963-tól volt tagja a párizsi Statisztikai és Történeti Demográfiai Társaságnak, valamint a német Népességtudományi Társaságnak. 1982-ben az Orleans-i Egyetemen „honoris causa statisticae” doktorrá avatták. Nyugállományba vonulását követően pedig három nemzetközi kitüntetésben is részesült: a Japán Gazdaságstatisztikai Társaság elismerő oklevelét (1986), valamint a Francia Akadémiai Pálmarend Lovagja kitüntetést (1987), végül a berlini Berlin-Zehlendorfer Heimatverei emlékérmet (1991) kapta meg.

A demográfia tudományát féltve ápoló, a tanszék tárgyait a joghallgatók számára „emberközelibbé” tevő Horváth Róbert halálával a Statisztikai és Demográfiai Tanszék mindenképp az egyik legnagyobb tanszékvezetőjét vesztette el. Horváth Róbert volt az első tanszékvezető, aki kitartott és – Schneller Károlynál szerencsésebb élete folytán – kitarthatott a szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék mellett.

 

III. 3. CSÉKA ERVIN

Jogász, egyetemi tanár

(1922-)

 

Horváth Róbert 1986. évi nyugállományba vonulását követően ideiglenesen, egy tanév (1986/1987) erejéig a tanszék élére a mai Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék tanára, Cséka Ervin professzor került. Cséka Ervin professzor, ha rövid ideig is, a Statisztikai és Demográfiai Tanszék hatodik tanszékvezetője volt.

„Jogi tanulmányait szülővárosában, Debrecenben a Tisza István Tudományegyetemen folytatta, ahol 1944-ben „summa cum laude” minősítéssel doktorált. Az egyetemi tanulmányok befejezését követően joggyakornokként tevékenykedett a Debreceni Törvényszéken, majd posztgraduális képzés keretében a Sorbonne Egyetem jogi és bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait. A jog gyakorlati művelése mellett soha nem szakadt el a jogtudománytól. Tudományos tevékenysége mindvégig összekapcsolódott gyakorlati munkájával, hiszen évtizedeken keresztül ügyészként és bíróként dolgozott (két évtizedig a Legfelsőbb Bíróság bírájaként, tanácselnökeként), de emellett kezdetben Debrecenben, majd Budapesten az egyetem jogi karának meghívott előadója volt, 1966-tól pedig a JATE Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékén dolgozik, kezdetben fél-, később főállásban. Cséka Ervin 1981 óta Karunk egyetemi tanára. Tudományos-kutató munkája középpontjában kezdetben a bizonyítás, majd a ténymegállapítás (fogalmi kérdések, e két tevékenység egymáshoz való viszonya), később pedig a rendes és rendkívüli jogorvoslatok témaköre állt. Az állam- és jogtudomány kandidátusa tudományos fokozatot "A büntető ténymegállapítás elméleti alapjai" c. értekezésével szerezte meg, akadémiai doktori értekezését pedig a büntető jogorvoslatok témájában védte meg. Gyakorlati, tudományos munkásságával párhuzamosan, több alkalommal intenzíven részt vett a büntető eljárásjog kodifikációs munkálataiban.

Jelentős tevékenységet töltött, illetve tölt be jelenleg is számos hazai és külföldi tudományos, szakmai társaságban. Így például meghatározó alakja volt a Magyar Jogász Szövetségnek, a Magyar Kriminológiai Társaságnak, a MTA Állam-és Jogtudományi Bizottságának egyaránt.”[12]

 

III. 4. NYITRAI FERENCNÉ

Statisztikus, az MTA tagja

(1926-)

 

A Statisztikai és Demográfiai Tanszék hetedik tanszékvezetője – aki mindössze egy tanév (1987/1988) erejéig töltötte be ezt a titulust – Nyitrai Ferencné volt, aki 1926-ban született Budapesten. Elemi és középiskolai tanulmányait a fővárosban folytatta. Az érettségit követően a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán kezdte meg tanulmányait, ahol tanári diplomát szerzett 1949-ben.

Tudományos munkásságában a statisztika, valamint a közgazdaságtan elméleti és módszetani problémái egyaránt jelentős szerepet játszottak. A népgazdaság általános helyzetével, az ágazati kapcsolatok problémáival foglalkozó publikációi mellett figyelmet érdemelnek az által készített nemzetközi összehasonlítások, a termelés hatékonyságát, illetőleg az egyes társadalmi rétegek életszínvonalának alakulását elemző tanulmányai.

Tudományos tevékenysége számottevő. 1972-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1986-ban pedig a közgazdaságtudományok doktora fokozatot szerezte meg. Az MTA IX. osztályának tanácskozási jogú tagja, továbbá az MTA Statisztikai Bizottságának elnöke. Tíz éven át, 1979 és 1989 között a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt. Nyugdíjazása óta a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja. Szakmai munkáját elismerésként több ízben kitüntették; 1988-ban Állami Díjat kapott.

Több nemzetközi társaság, így például az International Statistical Institute rendes, a Royal Statistical Society tiszteletbeli tagja. 1984-1989 között az Európai Statisztikusok Konferenciájának alelnöke, 1989 óta pedig az International Association for Official Statistics tiszteletbeli elnöke.[13]

 

 

III. 5. BALÁZS JÓZSEF

Statisztikus, közgazdász, egyetemi tanár

(1930-2007)

 

A mai Statisztikai és Demográfiai Tanszék nyolcadik tanszékvezetője Balázs József volt, aki 1930-ban született az egykori Csanád vármegyei székhelyen, Makón és 2007-ben hunyt el Szegeden.

Balázs József tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán folytatta, ahol 1954-ben végzett. Ezt követően a Szegedi Egyetem Közgazdaságtudományi Tanszékén helyezkedett el, majd egy tanévvel később már a jogi kari Statisztikai Tanszékre került, ahol Horváth Róbert professzorral együtt évtizedeken keresztül tanították a jogot tanuló hallgatókat statisztikára és demográfiára.

Balázs József a jogi kari megbecsültséget dékánhelyettesi, illetve szakszervezeti választott tisztségei is jelezték. Horváth Róbert nyugállományba vonulását követően nem sokkal tanszékvezetővé választották, amely titulust – nyolc éven át – egészen az 1996/1997-es tanévig viselte. Nyugállományba vonulásával az előadások tartását is befejezte, de neki kedves jogi kari kollegáival továbbra is tartotta a kapcsolatot.

Szűkebb tudományterülete az igazságügyi statisztika volt. Kandidátusi értekezését – 1971-ben – „A bűnözés számbavételének elméleti alapkérdései” címmel írta meg a kriminálstatisztika területén belül.

Horváth Róberttel együtt több általános statisztikai jegyzetet, példatárat készítettek el a matematikára nem mindig fogékony joghallgatók számára. Ettől függetlenül előadásait, szemináriumait nagyon kedvelték. Legendás segítőkészségét különböző jogi tudományokban alkotók is kamatoztatták, hiszen statisztikai módszertani tudásával, számos más, jogi területen alkotó kutató munkáját önzetlenül segítette.[14] Saját tanulmányait is nagy alapossággal készítette, még akkor is, amikor kutatásához nehéz volt adatokat fellelni. Ennek ellenére elkészítette az őt leginkább jellemző kriminálstatisztikai jegyzetét.

Balázs József nem egyszerűen tanszékvezető tanár volt, hanem az ő nevéhez fűződik az igazságügyi statisztika első jelentősebb megjelenése és kifejlődése a szegedi Statisztikai Tanszéken. Balázs 1996. évi nyugállományba vonulásával egy korszak záródott le. Tanszékünk ekkor vette fel a Statisztikai és Demográfiai Tanszék nevet. Az „új tanszék” tanszékvezetői székébe a jelenős hazai és nemzetközi hírnévvel rendelkező Katona Tamás professzor került.

 

 

Jelen, rövid terjedelmű tanulmány pusztán egy átfogó, komplex képet kívánt adni a szegedi Statisztikai és Demográfiai Tanszék közel 90 éves múltjáról, illetve az eddig ott alkotott hat, illetve hét jeles tanszékvezető tudományos életéről, életművéről.

Befejezésként fontos hangsúlyozni, hogy a tanszék szakmai múltját jelen „vázlat” korántsem tükrözheti. Napjainkig – elsődlegesen volt tanszékvezetőinknek köszönhetően – számos tanulmány jelent meg tanszékünk egykori életéről, korszakairól. Azonban egy minden kérdésre részletesen kitérő, teljes monográfia megírásával még mindig adós a jelen, illetve a jövő generációja.

 

 

 

IV. Felhasznált Irodalom

 

BALÁZS József: Horváth Róbert tudományos munkásságának szintetikus összefoglalása, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XXXVI, Fasciculus 2., Szeged, 1986.

BALÁZS József: Horvát Róbert műveinek válogatott bibliográfiája, KSH, Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Bp., 1994.

BALOGH Elemér: Oktatás- és kutatástörténet. In: SZENTIRMAI László – RÁCZNÉ MOJZES Katalin (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998, JATE, Szeged, 1999.

HORVÁTH Róbert: A Szegedi Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének történetéről, Különnyomat a Cséka Ervin Emlékkönyvből, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XLI, Fasciculus 15., Szeged, 1992.

HORVÁTH Róbert: Megemlékezés Schneller Károly professzor – az ember és a tudós születésének 100. évfordulójáról, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XLIV, Fasciculus 6., Szeged, 1993.

Kari Hírnök, Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Klebelsberg Kunó Egyetemi Kiadó, Szeged, 2007/2.

A Központi Statisztikai Hivatal honlapja: http://portal.ksh.hu/.

MÁDAI Lajos: Schneller Károly demográfiai munkásságának súlypontjai. in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám.

Pallas Nagylexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp., 1895, IX. kötet.

Ifj. SCHNELLER Károly: Schneller Károly (1893-1953) Bibliográfia. in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám.

„Szegedi Egyetemi Almanach – 1921-1970”, „Schneller Károly” címszó, Szeged, 1971.

SZTE, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékének honlapja: http://www.juris.u-szeged.hu/bunteto/common/main.php?pgid=honlap&honid=3&lang=hu&pid=1. (Letöltés ideje: 2007. február 12.)

THIRRING Lajos: Schneller Károly népességtudományi életműve. KSH, Népességtudományi Kutató Intézet, in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám.



[1] HORVÁTH Róbert: A Szegedi Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének történetéről, Különnyomat a Cséka Ervin Emlékkönyvből, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XLI, Fasciculus 15., Szeged, 1992, 222-223. p.

[2] Az 1922/23. tanév 1. félévében Laky Dezső volt a megbízott tanszékvezető.

[3] BALOGH Elemér: Oktatás- és kutatástörténet, 67. p. In: SZENTIRMAI László – RÁCZNÉ MOJZES Katalin (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene 1921-1998, JATE, Szeged, 1999.

[4] A Pallas Nagylexikona szerint: „Hölgymál (növény, rosszul olvasva holgyomál, Borjufül, ölyüfül, ölyvfû, vadkék Beythénél, egérfül, nyulfül, Hieracium Tourn.), a nyelves fészkesek füve 200-nál több fajjal (hazánkban 40 körül) az óvilágban és Észak-Amerikában. Tejelő, több nyári, sárga, ritkábban pirosvirágu füvek. Vegetatív részűket, szőrösségüket stb. tekintve rendkívül változatosak és soktagúak, a fajok számát még a fajvegyülés is bonyolítja. Inkább hegyi takarmányfű, régebben némely fajt orvosságnak használták (H. Pilosella L., H. silvaticum L.), a különben havas vidéki H. aurantiacum L., kissé árnyékos és friss talajon, csinos és kedvelt kerti virág. Sziklacsoportok díszéül más fajait is lehet választani.” A Pallas Nagylexikona, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp., 1895, IX. kötet, 590. p.

[5] A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége 1991. május 28-án kelt határozatával hatálytalanította az 1948-as – méltánytalanság miatti – kizárást kimondó határozatát. Ezzel a döntéssel Surányi-Unger Tivadart, valamint további négy akadémiai levelező tagot – Balás Károlyot, Papp Károlyot, Schmidt Henriket és Vámossy Zoltánt – rehabilitáltak.

[6] Életére vonatkozóan lásd „Szegedi Egyetemi Almanach – 1921-1970”, „Schneller Károly” címszó, Szeged, 1971., 42. p., HORVÁTH Róbert: Megemlékezés Schneller Károly professzor – az ember és a tudós születésének 100. évfordulójáról, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XLIV, Fasciculus 6., Szeged, 1993, 5. p.

[7] MÁDAI Lajos: Schneller Károly demográfiai munkásságának súlypontjai, 29-56. p., in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám., Ifj. SCHNELLER Károly: Schneller Károly (1893-1953) Bibliográfia, 57-85. p., in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám.,

[8] THIRRING Lajos: Schneller Károly népességtudományi életműve, 7-28. p. KSH, Népességtudományi Kutató Intézet, in: MÁDAI Lajos (szerk.): Történeti Demográfiai Füzetek, KSH, Budapest, 1990, 8. szám.

[9] THIRRING Lajos: id. mű, 15. p.

[10] BALÁZS József: Horvát Róbert műveinek válogatott bibliográfiája, KSH, Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Bp., 1994, 13. p.

[11] BALÁZS József: Horváth Róbert tudományos munkásságának szintetikus összefoglalása, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Juridica et Politica, Tomus XXXVI, Fasciculus 2., Szeged, 1986, 22-31. p.

[12] SZTE, Állam- és Jogtudományi Kar, Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékének honlapja: http://www.juris.u-szeged.hu/bunteto/common/main.php?pgid=honlap&honid=3&lang=hu&pid=1. (Letöltés ideje: 2007. február 12.)

[13] A Központi Statisztikai Hivatal honlapja: http://portal.ksh.hu/portal/page?_pageid=37,115045&_dad=portal&_schema=PORTAL (Letöltés ideje: 2008. március 19.)

[14] Kari Hírnök, Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar, Klebelsberg Kunó Egyetemi Kiadó, Szeged, 2007/2., 13. p.