SOMLÓ BÓDOG

(1873-1920)

Somló Bódog jogász, egyetemi tanár, a magyar szociológia korai alakja. Pozsonyban született. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, Kolozsvárott fejezte be. Itt szerzett 1895-ben jogi, 1896-ban államtudományi doktorátust. Közben állami ösztöndíjjal Lipcse és Heidelberg egyetemein is folytatott tanulmányokat. 1899-ben jogbölcseletből, 1903-ban politikából szerezte meg a magántanári képesítést a kolozsvári egyetemen, egyben 1899-től 1905-ig a nagyváradi jogakadémia professzora.

1905-ben került Kolozsvárra a Jogbölcselet és Nemzetközi Jog Tanszékre rendkívüli egyetemi tanári kinevezéssel, majd 1908-tól 1918-ig rendes tanár. 1918-tól a budapesti egyetem tanára volt politikából és nemzetközi jogból. Számos magyar és német nyelvű jogbölcseleti és szociológiai dolgozatot írt, iskolát teremtett maga körül. Lukács György is nála doktorált. Részt vett 1900-ban a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat, majd Harkányi Edével és Pikler Gyulával a Társadalomtudományi Társaság megalapításában.

Első fennmaradt műve „A parlamentarizmus a magyar jogban”, jogtörténeti munka. Nemzetközi jogi vonatkozású műve „A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei” címet viseli.

A Szociológia (1901), az Ethika (1900) és a Jogbölcselet (1901) c. munkái világosan mutatták azokat a gondolati irányokat, amelyek döntően befolyásolták pályájának első szakaszában: a Spencer-féle evolucionista szociológia, a Pikler-féle belátásos elmélet. Később a Stammler-féle „helyes jog” elméletének egyik hazai képviselője, majd az „általános jogtan”-nak nevezett irányt vezette tovább. Austin és Stammler tanait tovább fejlesztve a jog legáltalánosabb fogalmi elemeit kereste, amelyekbe már bizonyos társadalmi elemeket is belevett. Utóbb – ismét tovább fejlesztve tételeit – jogfogalmi fejtegetéseinek alapvető tétele nem az erkölcs, hanem a hatalom jelentőségének hangsúlyozása, bár külsőleg elfogadta a kanti jogállam fogalmát.

Tudományos pályafutásának második korszakában következett be a neokantiánus fordulat, mellyel megteremtette a magyar jogbölcseleti gondolkodás eddigi legprosperálóbb korszakát, ami a század közepéig tartott. Az 1910-ben megjelent „A jog értékmérői” című tanulmányát tekintik a korszakhatárt reprezentáló írásának. A neokantiánus fordulat valójában a helyes jog kérdésének tárgyalásában következett be, de végkifejletével az 1917-ben német nyelven publikált Juristische Gundlehre (Jogi alaptan) című terjedelmes monográfiájában találkozunk. Somló fő művében a jog – tartalmától független – fogalmának és fogalmi elemeinek analitikus elemzését adja, és keresi azokat a jogi tartalom szempontjából a priori jogi alapfogalmakat, amelyek minden jogszabály jogi mivoltának szükségképpeni formális előfeltételei. Somló volt az első magyar jogfilozófus, akinek munkásságát Európa-szerte ismerték, munkáinak világos gondolatfűzése, sokszor eredeti felfogása kivívta nem csupán a hazai neves jogtudósok, de ezen túlmenően a nemzetközi tudományos világ nagyrabecsülését is. A magyar jogtudomány joggal lehet büszke arra, hogy Rudolf Stammler, és Hans Kelsen mellett Somló Bódogot az európai neokantiánus jogfilozófia nagyjai sorában tartják számon. 1920-ban Kolozsvárott fiatalon, 47 éves korában hunyt el.

Források:

- Moór Gyula: Somló Bódog, Budapest. 1921.

- Szegvári Katalin: Somló Bódog jogelméleti munkássága, (Szeged 1952–1953)

- Szabadfalvi József: A magyar jogbölcseleti gondolkodás történetének vázlata, Magyar Szemle Online KIHÍVÁSOK ÉS KÉNYSZERPÁLYÁK I..

- Saád József: A Magyar Szociológia Centenáriuma, Szociológiai Szemle 2001/3. 3-18.

- Magyar életrajzi lexikon 1000-1990.