Dr. Stipta István

Budapesten, 1952. március 9-én született, középiskolai tanulmányait a hajdúnánási a Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában fejezte be. Sikeres előfelvételi vizsga után került a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1971. szeptember 1-én kezdte meg jogi tanulmányait.

Egyetemi évei alatt az állam- és jogtörténeti diákkör tagja volt. Ruszoly József szakmai felügyelete alatt készített dolgozatával az 1973-as pécsi Országos Tudományos Diákköri Konferencián kiemelt fődíjat, 1975-ben ugyanezen a fórumon, Budapesten első díjat kapott. Állam- és jogtudományi tanulmányait 1976. január 31-én summa cum laude minősítéssel fejezte be. A miskolci jogászképzés 1981-i indulásakor egyetemi alkalmazott lett. A tanszéken kezdetben tanársegédi, majd adjunktusi állásban tanított, 1991. július 1-től tanszékvezető docens, 1994. július 1-től a Jogtörténeti és Jogelméleti Intézet igazgatójaként dolgozik. 1997-ben habilitált, ebben az évben egyetemi tanári kinevezést kapott.

Második diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte. Itt történelmet és pedagógiát tanult, 1986-ban végzett. Második szakképesítése szerint történelem szakos középiskolai tanár.

A vidéki jogi karok gyakorlatának megfelelően mindkét történeti alaptárgyat tanítja, Egyetemes állam-és jogtörténetből a miskolci nappali tagozaton, Magyar alkotmány- és jogtörténethez kapcsolódó kérdésekről a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tart előadásokat. Mindkét egyetemen hirdet speciális kollégiumot Magyar közigazgatás-történet és Híres magyar bűnperek története címmel. Az oktatási anyagok kidolgozásában aktívan részt vett, az országos tananyagok közül társszerzője az Általános jogtörténet (Bp., 1991., 1993., 1995., 1999.) Az összehasonlító jogtörténet II. (Bp., 1993, 1995.), a Magyar állam- és jogtörténet (Bp. 1995., 1999.) című könyveknek. Tankönyvet írt a magyar bírósági szervezetről, szlovák nyelvre lefordították és tananyagként használják a törvénykezést hazai történetéről szóló munkáját.

Egyetemi alkalmazása óta másfél évet töltött külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben. Első, lipcsei tanulmányútján a porosz önkormányzati rendszer 19. századi történetét kutatta, majd 1985-ben a Friedrich Ebert Alapítvány segítségével három hónapot töltött Mannheimban, ahol a Stein-féle reformok történetét, különösen az 1808-as városi rendelet létrejöttének körülményeit vizsgálta. A Collegium Hungaricum által biztosított lehetőséggel élve Bécsben kutatta a polgári kori osztrák közigazgatás történetét, melynek összefoglalása az Általános jogtörténet tankönyv vonatkozó fejezetét képezi. A DAAD segítségével 1992. október és 1993. február között Frankfurtban, a Max-Planck-Institut für Europäische Rechtsgeschichte vendége volt. Itt gyűjtötte össze és írta meg a német alkotmány- és jogtörténetről szóló tankönyvi anyagot. A müncheni jogi karon 1993 nyarán egy, a trieri egyetem jogi karán 1994-ben három hónapot töltött. Az előző helyen a jogi képzés európai történetével, Trierben a két világháború közötti német alkotmányfejlődéssel foglalkozott. A maastrichti, 1995-ös tanulmányútján összegyűjtött, a skandináv alkotmányfejlődéssel kapcsolatos anyagok szerepelnek az Általános jogtörténet II. (Bp. 1999) című tankönyv vonatkozó fejezeteiben. Időközben szakmai kapcsolatot alakított ki a Münsteri Egyetem Jogtörténeti Intézetével, ahol az utóbbi években három alkalommal járt, legutóbb a DAAD támogatásával.

Tudományos tevékenységét segítette az 1990-ben elnyert Soros-MTA ösztöndíj, az OTKA 1991-1994-ig terjedő, 1995-től három évre szóló, az 1999-től 2002-ig tartó, majd a 2006-ban zárult támogatása, és az intézet segítését célzó három éves TEMPUS program. 2008 és 2011 között az MTA-ELTE Jogtörténeti Kutatócsoportjának tagja volt.

Szűkebb kutatási területei közül első helyen áll a magyar közigazgatás-történet 19. századi fejlődésének vizsgálata. E tárgykörben publikált a legtöbbet, ebből írta kandidátusi disszertációját, ezt kutatta az OTKA és TEMPUS támogatásával. A tárgykört összegző monográfiája Törekvések a vármegyék polgári átalakítására címmel 1995-ben jelent meg. A 19. századi államfejlődés összehasonlító vizsgálata során elsősorban németországi és osztrák párhuzamokat vizsgálta. Kutatta és feldolgozta a porosz önkormányzati rendszer előzményeit, a német állam- és jogfejlődést 1789-től 1944-ig, foglalkozott az 1848 utáni osztrák alkotmánytörténettel. Az utóbbi években a magyar bírósági rendszer történetéből írt tanulmányokat, majd monográfiát. Jelenleg a magyar közigazgatási bíráskodás és az európai integráció történetének kérdéseivel foglalkozik. Az MTA doktori értekezésén dolgozik.

Miskolc, 2014. március 15.