CURRICULUM

Jogász-pedagógus szülők gyermekeként születtem 1958. december 5-én Zalaegerszegen, ahol elemi és középiskoláimat is végeztem kitűnő és jeles eredménnyel. A szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára 1977-ben sikeres (elő)felvételt nyertem, ahol tanulmányaimat sorkatonai szolgálati időm (Kalocsa, “Forradalmi Ezred”) leteltével, 1978. őszén kezdtem meg.

Jogtudományi tanulmányaim során kezdettől nagy figyelemmel fordultam a római jog, valamint a magyar és az európai jogtörténet felé, ami nagyrészt köszönhető kiváló mestereimnek, a romanista Pólay Elemér, valamint a jogtörténész Both Ödön és Ruszoly József professzoroknak. A kar Jogtörténeti Tanszéke mellett működő diákkörnek kezdettől tagja, harmadéves koromtól titkára voltam és mint ilyen kaptam végzésem után (1983) meghívást e tanszékre tanársegédi munkakörbe, ahol azóta is megszakítás nélkül dolgozom, utóbb adjunktusi, 1995-től docensi beosztásban, mindvégig főállásban.

Szakdolgozatomat Ruszoly József és Degré Alajos szakmai iránymutatása mellett alkotmánytörténeti témából írtam (Zala vármegye országgyűlési választástörténete 1848–1872); ez a munkám csekélyebb átdolgozás után két részpublikációban látott napvilágot (Az első népképviseleti választások Zala vármegyében — 1848.; Országgyűlési választások Zala vármegyében — 1861-1872). Both Ödön ösztönzésére azonban érdeklődésem hamarosan a szakjogtörténet felé fordult. Nagynevű mesterem korai, 1995-ben bekövetkezett halála után tovább erősödött ezirányú törekvésem, hiszen a magyar reformkor-kutatást szinte személyével szimbolizáló kutató szellemi öröksége további művelésének folytatását kötelességemnek érzem. Mivel a magyar szakjogtörténetek kutatásának 1848 előtti korszakával jegyeztem el magam, tökéletesítettem nyelvi felkészültségemet: még egyetemista koromban német nyelvből megszerzett állami nyelvvizsgám mellé latinból is megszereztem a “Rigó utcai” bizonyítványt.
Bár magyar jogtörténésznek vallom magam, elengedhetetlennek éreztem mindig is a kutatási témák európai beágyazását, ezért szorgalmasan érdeklődtem a külföldi, szakterületem specialitásai folytán elsősorban németországi ösztöndíjas kutatási lehetőségek iránt — nem is eredménytelenül. Alapos szakmai előkészületek és tájékozódás után 1989-től lehetőségem nyílt hosszabb kül-földi tanulmányútra. A Friedrich-Naumann-Stiftung első magyarországi ösztöndíjasaként (ún. Promotionsstipendiat-ként) öt szemesztert tanulhattam a világhírű freiburgi egyetemen, ahol Karl Kroeschell professzor doktoranduszaként német büntetőjogtörténeti témából elkészítettem doktori disszertációmat és további egy esztendei munka után ugyanott be is nyújtottam. A doktori szigorlatok (német jogtörténet, német büntetőjog, államelmélet és jogfilozófia) és a dolgozat megvédését követően 1992-ben a freiburgi egyetem rektora és a jogi kar dékánja magna cum laude minősítéssel doktorrá avatott. E kutatási témából sarjadt az a könyvem, amelyet valamivel később német nyelven publikáltam: Die Verdachtsstrafe als Erscheinungsform der Schuldvermutung (1993) címmel. Néhány évvel később a Freiburg im Breisgau egyetemén szerzett doktorátusom honosítására került sor, melynek eredményeként a JATE első PhD doktorává fogadott rektorunk (1996).

Eddigi tudományos munkásságom nagyobbik részét képezte — és alkotja még továbbra is — a büntetőjog történetének kutatása. Mivel e szakterületen a feltárt források eléggé gazdagok és a szakirodalom is számottevő, megengedhető az a "luxus", hogy egy szűkebb téma kutatására adja az ember magát. Ez a terület a tágan vett magyar reformkor (1790–1848) idejének büntetőjoga. A jogtörténetírás számomra komplex kutatási program: a legiszláció és a jogalkalmazás együttes vizsgálata. Különösen nagy figyelmet fordítok a vizsgált korszak leginkább "látványos" tevékenységének, a büntetőjogi kódex megalkotására tett erőfeszítések vizsgálatának. Ez már dogmatika-történet is, és így együtt sok hasznos hozadékot ígér a jelenkor jogalkotóinak is.
Kutatási tevékenységem során tehát a szakjogokat részesítem előnyben, így foglalkozom a szerzői jog magyarországi kialakulásával és fejlődéstörténetével (egyik tanulmányomban a teljesség igényével dolgoztam fel az első magyar, országgyűlési tárgyalás elé került elaborátumot: A Szemere-féle szerzői jogi törvényjavaslat címmel), a középkori magyar szentszékek tevékenységével, valamint a tágan értelmezett magyar reformkor (1790–1848) büntetőjogának kodifikációs törekvéseivel. Utóbbi esetében legfőbb törekvésem a büntetőjogi kodifikációs próbálkozások fehér foltjainak eltüntetése, kiemelten a kodifikációs előmunkálatokra kiküldött ún. rendszeres bizottságok anyagainak feltárása. E körben már évek óta dolgozom az 1830. évi (második) magyar büntetőkódex-tervezet kritikai kiadásán és monografikus feldolgozásán, és behatóan foglalkozom a magyar büntetőjog történeti dogmatikájával.
Kevéssel doktori disszertációm elkészítését megelőzően kezdtem el foglalkozni a magyar egyházi bíráskodás történetével annak kapcsán, hogy a Magyar Tudományos Akadémia jóvoltából én kaptam megbízást Bónis György grandiózus, ötven éven át gyűjtött, a középkori magyar egyházi bíráskodásra vonatkozó iratgyűjteményének sajtó alá rendezésére. Több mint öt évi fáradságos, rengeteg egyéni kutatást is tartalmazó munka után elkészültem a könyvvel, amely Szentszéki regeszták (1997) címmel látott a Püski kiadó jóvoltából napvilágot. Jelenleg a könyv mutatójának készítésével foglalkozom, ami maga is több évet vesz igénybe.
A szentszéki bíráskodás története — kivált a középkorban, de a katolikus egyházban lényegében azóta is töretlenül — egyetemes európai téma. Feldolgozása során nélkülözhetetlen az európai párhuzamok keresése. A magyar jogfejlődésre évszázadokon át legnagyobb hatást kifejtő német intézmények kutatása elengedhetetlen. Kiemeli a téma fontosságát, hogy az egyébként rendkívül gazdag német egyház(jog)történeti kutatások is rendszeresen elhanyagolják ezt a fontos területet
A középkori egyházi bíráskodás kutatása természetesen irányította figyelmemet ismételten a nemzetközi összefüggések vizsgálata irányába, ezért 1998-ban pályázatot adtam be az Alexander von Humboldt-Stiftunghoz kutatóösztöndíjra. A német tudományosság e talán legtekintélyesebb, kifejezetten külföldieket támogató alapítványa mint tudott, az egész világról beérkező és minden kutatási területet felölelő pályázatok közül minden évben 500-at díjaz. Nekem első alkalommal sikerült ez, így az 1998/99. akadémiai évet a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Leopold Wenger Intézetében tölthettem a középkori kanonisztika egyik legkiválóbb mestere, Peter Landau professzor segítségnyújtása mellett. Kutatási programom célja a középkori délnémet egyházak bírásodási gyakorlatának feltárása és szintézisszerű összefoglalása volt, amelyet sikerrel oldottam meg: Középkori bajor egyházi bíráskodás című monográfiámat örömmel fogadta el kiadásra a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetét vezető Erdő Péter professzor.
A Potsdami Egyetem jogi karával közösen szervezett Deutsches und Europäisches Wirtschaftsrecht c. kurzus programigazgatói feladatait is a kezdettől (1998) ellátom karunkon.
A Magyar Köztársaság elnöke 2002. július 1. hatállyal a Szegedi Tudományegyetem tanárává nevezett ki, miután előző évben sikeresen habilitáltam. Ugyanez évben felvételt nyertem a Professzorok Batthyány Körébe.

A 2002. őszi helyhatósági választásokon Szeged városában a polgári erők által közösen támogatott független polgármesterjelölt voltam. E tisztet nem sikerült elnyernem, de a Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottságnak tagja lettem, 2004. októberében pedig a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség városi elnökségének tagjául választottak.
A magyar országgyűlés 2005. november 14-én a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának bírájává választott, minek következtében valamennyi társadalmi és politikai jellegű szervezetben viselt tagságomról és megbízatásomról lemondtam.

Tudományszervezéssel (is) kapcsolatos funkcióim:

– Kari Tudományos Bizottság titkára (1992-2002)

– Kari Habilitációs Bizottság titkára (1995-2003)

– Kari Doktori Tanács (1996–2002) és a Doktori Programtanács (1994–2000), majd 

– Doktori Iskola titkára (2000-től)

– Kari tudományos dékánhelyettes (1996. 07. 01-től két + három + egy évre = 1996–2002)

TEMPUS projektekben "Contact-person":

– Reform des Rechtsunterrichts durch Rechtsgeschichte und Rechtsdogmatik (JEP 2114-91; partneregyetemek többek között: Trier, Oxford)

 –   M.Sc. Course in Environmental and Development Education (JEP 3226-97; partneregyetemek többek között: Southbank of London, Koppenhága)
Alkotmánybíróvá történt megválasztásomig a magyar jogi felsőoktatás széleskörű támogatására 1996-ban létrehozott Pólay Elemér Alapítvány képviselője és kuratóriumának titkára voltam.