Felolvasóest és verspályázat köszöntötte a Szegedi Egyetemet

„Egy idős vagyok a Szegedi Egyetemmel” – így köszöntötte Pál József, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese az érdeklődőket az egyetemi lap 60 éves fennállása alkalmából rendezett felolvasóesten. A professzor maga is tagja volt annak az alkotói körnek, mely publicitási lehetőséget nyújtott az 1970-es évek időszakában az egyetemen felbukkanó költőknek és íróknak. A Szegedi Egyetem az utóbbi időkben sok változáson ment keresztül, nemcsak nevében – ma Szegedi Egyetem Magazin –, hanem témáit tekintve is alkalmazkodott a mai kor követelményeihez. A korábbi szerkesztők és írók viszont remek alapokat biztosítottak, ezért is maradhatott fenn mai napig a magazin.

A rendezvényen főként az 1970-es és az 1980-as évek közötti időszak példányaiból került elő egy-két szépirodalmi mű. Zalán Tibor költővel Balog József, az est szerkesztő-moderátora beszélgetett. A lap egykori szerzője érdekességeket mesélt az érdeklődőknek munkássága kezdeti szakaszából. Zalán Tibor tanára és mentora, Ilia Mihály anno több költeményét is visszadobta, mondván: a mennyiség a minőség rovására megy, és a Lippák családnéven is változtatnia kell. Ilia titkárnője felütött egy utónévszótárt, melynek segítségével a kezdő költő megkapta a Zalán nevet. A névmódosítás után három versét is közölték. Zalán Tibor nem bánja a történteket, szerinte ezek fontos iránytűként szolgáltak az életében, segítették abban, hogy költő lehessen. Életpályáján okulva azt tanácsolta a fiatal tehetségeknek, hogy minden körülmények között maradjanak önmaguk, ne engedjenek semmilyen rájuk gyakorolt befolyásnak. Balog József rövid névsorolvasással illusztrálta továbbá a Szegedi Egyetem szépirodalmi hagyományait, olyan művészekkel fémjelezve a legendás évtizedeket, mint például Darvasi László, Podmaniczky Szilárd, Háy János vagy Vecsernyés Imre.

Juhász Erika

A Szegedi Egyetem Magazin és a Tiszatáj Online irodalmi folyóirat márciusban Hatvan év címmel verspályázatot írt ki a szegedi egyetem hallgatói és az universitas vonzáskörzetébe tartozó középiskolások között. A pályázaton összesen 17-en indultak, a munkákat pedig rangos zsűri bírálta. A verseny harmadik helyezettje Szajbély Zsigmond Találkozás Goethe-vel című verse lett. Második helyen Repisky Dániel Haiku című munkája végzett, az első helyet pedig Juhász Erika Ájtatos című versével nyerte el. A dobogós helyezettek munkái mind megjelennek a Tiszatáj weboldalán, Juhász Erika költeményét a Szegedi Egyetem Magazin következő, áprilisi számában is olvashatják majd.

Az est után Juhász Erikával, a verspályázat első helyezettjével beszélgettünk, aki elmesélte, hogy három munkával is indult a versenyen, de az Ájtatos című nyertes alkotást kérték tőle felolvasásra. – Ez egy szerelmes vers. A párom egy olyan fiú, aki nem a klasszikus értelemben vett romantikus alkat. Az ilyen emberekről szól, akik kicsit különösek és távolibbak a hétköznapiaktól: máshogyan fogalmazzák meg az olyan érzéseket, mint a szeretet. A vers végén azt mondtam el, hogy az ilyen emberek lesznek a leghűségesebb és a legjobb társak – jelentette ki. Erika elmondása szerint szövegeit gyakorta éri az a kritika, hogy bonyolultak, és elképzelhetőnek tartja, hogy a pályázatokon általában éppen ezért nem díjazzák munkáit.

Mivel az SZTE TTIK biológia szakos hallgatójáról van szó, sokan rácsodálkoznak arra, hogy szabadidejében költészettel foglalkozik, és verseket ír, de szerinte a természettudományok és az irodalom nem zárják ki egymást. Neki kifejezetten jól jön, hogy – mint fogalmazott – „új színt tud belevinni” verseibe. A győztest arról is megkérdeztük, milyennek látja a fiatal feltörekvő költők helyzetét Szegeden – Nagyon jó lehetne, de ezt meg kellene szervezni, és ezeket az embereket össze kellene fogni. Korábban próbálkoztam már egy irodalmi kör megszervezésével, de kevesen jelentkeztek, így nem voltunk elegen ahhoz, hogy lekössünk egy közönséget – árulta el. A fiatal lány nagyon elhivatott a költészet iránt. – Ezzel szeretnék foglalkozni. Kicsit merész ezt így leszögezni, de ha nem mondja ki az ember, akkor biztos, hogy nem is lesz belőle semmi.

szöveg: Gaál Bernadett

fotó: Szuda Sándor

A felolvasóesten készült képek itt megtekinthetők