NAGY KÁROLY

(1932-2001)

Nagy Károly már hallgató korában élénken érdeklődött a nemzetközi jog iránt, így nem véletlen, hogy rövid ideig tartó gyakorló jogászi tevékenység után, az akkori tanszékvezető Buza László professzor hívására 1957-ben a Nemzetközi Jogi Tanszékre került tanársegédként. 2001-ben bekövetkezett haláláig ez volt az egyetlen munkahelye, végigjárva az egyetemi oktatói grádics minden fokát (1959: adjunktus; 1966: docens; 1982: egyetemi tanár). A Nemzetközi jogi Tanszék vezetői tisztségét 1969 és 1996 között töltötte be.

Egyetemi oktatóként színes, nem ritkán humoros, élvezetes előadásaiért rajongtak hallgatói.

A vizsgákon azonban ugyanolyan következetességgel kérte számon a tananyagot, mint amilyen kérlelhetetlen következetességgel saját maga számára állított szakmai igényességgel végezte tudományos-kutató munkáját.

Oktatóként olyan témákról is tartott előadásokat, amelyek azokban az időkben „nem kívánatos” témáknak minősültek (pl. a trianoni békeszerződésről vagy a nemzeti kisebbségek nemzetközi jogi védelméről). Tudományos tevékenységét négy önálló monográfia (Az állam elismerése a mai nemzetközi jogban. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica Tom.XIV. Fasc. 6. Szeged, 1967. 128 p.; A kormány elismerése a mai nemzetközi jogban. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica Tom. XV. Fasc. 4. Szeged, 1968. 91. p.; Az állam felelőssége a nemzetközi jog megsértése miatt Akadémiai Kiadó, Bp. 1991.; A nemzetközi jog, valamint Magyarország nemzetközi kapcsolatainak története. Antológiai Kiadó, Lakitelek, 1995), harminc tanulmány és kilenc egyéb cikk reprezentálja.

Mind a már említett monográfiái mind tanulmányai olyan témákat dolgoztak fel, amelyek a nemzetközi jog kortárs hazai szakirodalom fehér foltjai avagy vitatott elméleti-dogmatikai kérdések voltak (The admission of non-recognized states into international organizations. Megjelent: Questions of International Law, Hungarian Branch of the International Law Association, Bp. 1970. 129-147. p.; A nemzetközi jog jogrendszerbeli helyének és tagozódásának néhány kérdése a jog általános fogalmának tükrében. Jogtudományi Közlöny, 1972. évi 1-2. sz. 39-48. p.; Az önrendelkezés nemzetközi jogi problémái. Európa Fórum I. évf. 4.sz. 1991. 17-32. p.; A kisebbségek jogi helyzetének szabályozása egyes európai alkotmányokban. In: EU-csatlakozás és alkotmányozás; SZTE ÁJTK Nemzetközi jogi Tanszék kiadványai II., Szeged, 2001. 163-207. p.;) Publikációiból kitűnik, hogy jól ismerte a témával kapcsolatos releváns nemzetközi jogi szakirodalmat, francia, német, angol, olasz, spanyol, orosz nyelvű forrásmunkák egyaránt felbukkannak műveiben, mint ahogy ő is több idegen nyelven is publikált.

Nemzetközi jog tankönyvek társszerzőjeként (Haraszti Györggyel és Herczegh Gézával -  1971, 1976, 1981) is hozzájárult a joghallgatók nemzetközi jogi műveltségének fejlesztéséhez. Tankönyvírói munkásságát önálló, a nemzetközi jog egészét átfogó tankönyvének közreadásával koronázta meg. (Nemzetközi jog. Püski, Budapest, 1999. 684 p.) Végül, de nem utolsó sorban említést érdemel, hogy egész pályafutása során kötelességének érezte a tehetséges diákok, fiatal oktatók szakmai tudásának elmélyítését és segítését szakmai karrierjük előmozdításában. Nem véletlen, hogy tanítványai közül napjainkban három professzor is állhat a katedrán. (Bodnár László, Blutman László, Kovács Péter).