JENEI VIKTOR

(1840 – 1887)

Jenei Viktor tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, 1859-től 1861-ig ösztöndíjjal Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott. Amikor azonban 1861-ben az erdélyi protestáns főiskolákban 12 évi szünetelés után újra kezdetét vette a jogi oktatás úgy döntött inkább a jogi pályát választja. Így lett az erdélyi részek jogtudósának Dosa Eleknek a tanítványa és 1861-62-között Marosvásárhelyen tanulta a jogot. Tanulmányai mellett már akkor kitűnt társai közül és Szent-István koráról írt jogtörténelmi tanulmányával a főiskola első pályadíját nyerte el. 1862-től 1865-ig a pesti egyetemen folytatta tanulmányait s végezte jog- és államtudományi tanulmányait.

Pesti tanulmányai alatt Thaly Kálmán Nemzeti Képes Ujságánál dolgozott 1862-ben, mint segédszerkesztő, 1861-tól 1865-ig Szőnyi Pál fiúnevelő intézetében, mint nevelő tevékenykedett. Az 1865-68. évi országgyűlés idejére id. gróf Teleki Domokos, Marosszék egyik képviselője vette magához „kis követ” beosztásba.

Miután 1866-ban letette a két első szigorlatot az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi főtanácsa megválasztotta a székelyudvarhelyi főiskolához rendes jogtanárnak. 1868 nyarán letette a harmadik szigorlatot is és  a jog- és államtudományok doktorává avatták.

Az erdélyi egyházkerület, a kolozsvári egyetem felállításának reményében, 1870-ben felfüggesztette négy főiskolájában a jogi oktatást, így Jenei a székelyudvarhelyi főiskolában a bölcseleti tárgyakat vette át, és egyidejűleg megválasztották az iskola jogügyeinek vezetésével megbízott igazgató-tanárnak is.

 A kolozsvári királyi tudományegyetem felállításával 1872-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, az észjog, jog- és államtudományi „encyclopaedia” és a protestáns egyházjog előadásával bízták meg. 1872-től haláláig a kolozsvári egyetem Észjog, Encyclopediai és Protestáns Egyházjog Tanszékének /1872-1874/, majd a Nemzetközi Jog Tanszékének /1875-1887/ rendes tanára. Ekkor jelent meg például „Észrevételek némely vegyes házasságok érvényessége kérdéséhez” c munkája.

Tanári munkája mellett az egyház szolgálatában is számos tisztséget töltött be. Kolozsvárra költözése után nem sokkal a református egyházközség jogi gondnokává, később a kolozsvári egyházmegye egyházkerületi képviselőjévé, majd 1878-ban az egyházkerület igazgatótanácsosává választották. Tagja lett a városi és az egyházközségi iskolaszéknek, igazgató-tanácsosa a Fröbel-gyermekkert intézetnek, felügyelő bizottsági tagja a városi felsőbb leányiskolának és elnöke a szegény tanulókat segélyező egyesületnek. Munkatársa volt a kolozsvári Család és Iskolának. 1887. október 8-án hunyt el Budapesten.