WERNER REZSŐ RUDOLF

(1838 – 1907)

Werner Rezső Rudolf 1838. július 12-én született Kalocsán. A gymnasium négy osztályát Kalocsán, az V. és VI. osztályt Baján, a VII. és VIII. osztályt mint kalocsai papnövendék Pécsett végezte, majd két évig hallgatott teológiát a kalocsai papneveldében. Hamarosan megszakította az egyházi tanulmányait, és az érettségi vizsga letétele után 1859-ben joghallgató lett a budapesti egyetemen. 1865-ben a kötelező három szigorlat letételét követően jogi doktorrá avatták, és az akkor újonnan megnyílt pécsi püspöki jogi lyceumban segédtanárrá nevezték ki. 1866-ban már rendkívüli, 1869-ban pedig rendes tanári kinevezést kapott a bölcseleti- és jogtudományok előadásával megbízott tanszéken. 1873-ban a kassai királyi jogakadémián ugyanezen tanszék tanárává vált, és innen ment Kolozsvárra, ahol mint a jogbölcselet egyetemi tanára oktatott. Az 1905. évi nyugalmazása után Budapestre költözött, ahol zárkózott életet élt. Életének 69. évében, 1907. április 15-én halt meg Budapesten.

Munkásságát tekintve a Schelling-féle vallásos természetjogi felfogást követő jogbölcsész volt, aki a jogbölcselet történetéről írott könyvét (A bölcsészeti jogtudomány történelme, kiegészítésül Schilling természetjogi művéhez, Budapest, 1875) tekintette fő művének, mintegy kiegészítésnek szánva Schelling gondolataihoz, amelyet ő maga ültetett át magyar nyelvre („A természetjog, vagy bölcseleti jogtudomány kézi könyve, összehasonlító tekintettel a tételes jog intézkedéseire” Budapest, 1869). Elsősorban szaklapokban, legfőképpen a Magyar Igazságügyben, a Büntetőjog Tárában és a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg cikkei. A jogbölcseleten kívül a büntetőjog területén is otthonosan mozgott, legjelentősebb művei: „A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban” (Budapest, 1879), az 1878. V. és 1879. LX törvények kommentárjaként megírt, „A magyar büntetőjog általános elvei” (Budapest, 1881), valamint az iskolai használat céljából készült, a bűntettek, vétségek, kihágások rendszerezésére írt mű („A bűntettek, vétségek, kihágások” Budapest, 1882). Mindemellett Werner volt az, aki véleményes jelentést írt Somló Bódog habilitálási értekezése tárgyában (Kolozsvár, 1899), valamint Dr. Oberschall Pál Visszaesés című művére vonatkozóan (Kolozsvár, 1901).