Hajléktalanok helyzete és a lakhatáshoz való jog

 

Vitavezető kérdések (ajánlott):

• Szegénység és emberi méltóság
• Legyen-e alapjog az lakhatáshoz való jog?
• Van-e joga az önkormányzatoknak a hajléktalanokat a településnek egy adott részéről kiszorítani?
• Hajléktanok népszámlásának adatvédelmi kérdései

A lakhatáshoz való jog és a hajléktalanság

Összeállította: Jakó Nóra

A hajléktalanság egy olyan kérdés, mellyel mindennap találkozunk, még sincs rá egy pontos egzakt fogalom.

Ellátás szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.

Igazgatási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, kivéve, ha bejelentett lakcíme a hajléktalanszállás.

Az Európa Tanács definíciója szerint „a hajléktalanok olyan egyének vagy családok, akiket társadalmilag kizártak egy megfelelő, azaz szubjektíve és társadalmilag is elfogadható saját lakóhely tartós birtoklásából.”

 

Lakhatáshoz való jog:

 

Sokan élnek ma olyan létbizonytalanságban, amely az otthonuk állandóságát teszi kétségessé vagy teheti egyik napról a másikra. Sokan élnek fedél nélkül, akár téli fagyhalál veszélyeinek kitéve.

A laktatáshoz való jog nemzetközi dokumentumokban és bírói gyakorlatban is megjelenik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága a lakhatáshoz való jogból eredő további állami kötelezettségeket vizsgálva a következő elemeket emeli ki. A lakhatás joga mindenkit megillet, és tartalma nem értelmezhető szűken oly módon, hogy az nem jelent többet, mint hogy az ember feje felett tető legyen. Inkább úgy kellene tekinteni, mint jogot a biztonságban, békében és méltóságban való életre. Ez jelenti a megfelelő lakhatáshoz való jogot, amely összhangban van az egyezségokmányba foglalt jogok alapjául szolgáló, minden embert megillető veleszületett méltósággal. a bizottság értelmezése alapján, amely egyébként nemzetközi jogilag nem kötelezi a részes feleket, világos, hogy a lakhatáshoz való jog fokozatosan előrehaladó biztosítása során az államoknak az emberi méltóság tiszteletben tartásából eredően konkrét célok érdekében intézkedési kötelezettségei is vannak.[1]

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 42/2000. (XI.8.) AB határozatában kimondta, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerinti szociális biztonsághoz való jog kapcsán a megélhetési minimum garantálásából konkrétan meghatározott részjogok- így a „lakhatáshoz való jog” – mint alkotmányos alapjogok nem vezethető le. E tekintetben az állam kötelezettsége és ebből következően felelőssége nem állapítható meg. A megélhetési minimumot garantáló szociális ellátások rendszerének kialakításakor alkotmányos követelmény az emberi élet és méltóság védelme, és ebből az következik, hogy az állam a hajléktalanság esetén az emberi életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben kötelessége szállásról gondoskodni. Tehát a szociális biztonsághoz való jog részjogosítványaként történő elismerést az AB elutasította, de a hajléktalanság legsúlyosabb esetére szállásbiztosítási kötelezettséget állapított meg, és az általa alanyi jogként el nem ismert lakhatáshoz való jog egy következményeként állapította meg.

 

A népszámlálás szerepe a hajléktalanok számbavételében[2]

 

A népszámlálás célja

 

A népszámlálások célja – többek között – egy adott területen élő népesség teljes körű számbavétele, demográfiai, foglalkoztatási, iskolázottsági szerkezetük stb. feltérképezése. A népszámlálási típusú adatfelvétel előnye, hogy egy adott pillanatban az adott területen élő minden személyre kiterjed. Ebből következik, hogy a népszámlálások során számba kell venni a hajléktalanokat is.

 

Nemzetközi ajánlás a hajléktalanok népszámlálási számbavételére

 

Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa 2008. szeptember 2-án hatályba lépett 763/2008/EK számú rendelete a tagországok számára 2011-re nép- és lakás-számlálás tartását írja elő. A rendelet melléklete meghatározza azokat a jellemzőket, amelyek számbavétele a népszámlálás során kötelező. A jellemzőkhöz tartozó fogalmakat, magyarázatokat az ENSZ-EGB és az Eurostat 2007-ben elfogadott közös ajánlása tartalmazza.

Az ajánlás 16. pontja szerint a népszámlálás a fő statisztikai mérések elsődleges forrása, amely magában foglalja nemcsak a letelepedett népesség, hanem a hajléktalan személyek és a nomád csoportok számbavételét is.

Az ajánlás 490. pontja szerint a hajléktalanok meghatározása országonként eltérő lehet, mivel a hajléktalanság lényegét tekintve kulturális definíció, olyan fogalmakon alapul, mint a „megfelelő lakhatás” vagy a „lakhatás biztonsága”, továbbá befolyásoló tényező lehet a lakás definíciójának eltérő meghatározása, illetve szociálpolitikai szempontok is indokolhatják intézeti ellátást igénybe vevő személyek hajléktalanként történő számbavételét.

Az ajánlás 491. pontja a nem magán- vagy intézeti háztartásokban élő hajléktalan személyek két kategóriába sorolását javasolja:

– elsődleges hajléktalanság (vagy fedélnélküliség): akik az utcán, lakóegységnek számító menedék nélkül élnek,

– másodlagos hajléktalanság: akik nem rendelkeznek állandó lakóhellyel, és gyakran váltogatják a különböző típusú szállásaikat (lakások, menedékhelyek, hajléktalanok számára fenntartott intézetek stb.).

Az ajánlás 608. pontja szerint a hajléktalan személy fogalma tágan értelmezve úgy határozható meg, mint olyan személy, aki lakása nem lévén nem tehet mást, mint hogy az éjszakát a következő helyeken tölti:

a) szabad ég alatt vagy olyan épületekben, amelyek nem emberi szállás céljára épültek;

b) kényszerszállásokon:

– éjjeli menedékhelyeken;

– szállodában, vendégfogadóban vagy vendégszálláson;

c) kórházban, megfelelő hajléktalanszálló hiányában; vagy

d) tartós tartózkodási hely hiányában barátok, rokonok által ideiglenesen nyújtott szálláshelyen.

Az ajánlás 611. pontja szerint a népszámlálások vonatkozásában a fedél nélküli hajléktalan és másodlagos hajléktalan kategóriák csak olyan személyeket jelenthetnek, akiknek a hagyományos lakás vagy a közösségi lakóhely (az intézet) nem tényleges lakóhelye.

 

A hajléktalanok összeírására a 2001. évi népszámlálás során

 

A magyar népszámlálási gyakorlatban a hajléktalanok számbavételére – a teljes körűség szem előtt tartása érdekében – első ízben a legutóbbi, 2001. évi népszámláláskor került sor. Az adatgyűjtés a hajléktalanok következő csoportjaira terjedt ki:

– az éjszakát tartós elhelyezést nyújtó hajléktalanok otthonában, rehabilitációs intézményeiben, vagy ideiglenes elhelyezést nyújtó átmeneti szállásokon, hajléktalanoknak fenntartott menedékhelyeken töltőkre: őket az intézmény munkatársai írták össze a szállásra történő jelentkezés alkalmával; vagy átmeneti elhelyezést

– a pl. bódéban, kunyhóban, putriban, barlangban stb., vagy egy épület valamely használaton kívüli helyiségében – pl. a mosókonyhában, raktárban – rendszeresen meghúzódókra: őket „lakott egyéb lakóegység” lakóiként az adott területen élők összeírásáért felelős számlálóbiztosok írták össze,

– a valamely épület (pl. lakóház) lépcsőházában, kapualjában, padlásfeljárójában – tehát helyiséghez nem köthető területen – rendszeresen ott tartózkodó hajléktalan személyekre: őket – mivel ott-tartózkodásuk lakott egyéb lakóegységhez sem volt köthető, lakcím, illetve fedél nélküli hajléktalanként – szintén az adott területen élők összeírásáért felelős számlálóbiztosok írták össze;

– a fedél nélküli hajléktalanokra: pályaudvarokon, aluljárókban, metróállomásokon, kapualjakban, félreeső zugokban, padokon stb. próbálnak pihenni, aludni, összeírásuk – mivel visszahúzódóak, bizalmatlanok, ezért a kapcsolatfelvétel velük nehéz – nem a számlálóbiztos feladata volt, adataik felvételét a települési népszámlálási felelős (jegyző) szervezte meg a polgármesteri hivatal vagy a szeretetszolgálatok szociális munkásainak bevonásával.

A 2001. évi népszámlálás adataiban a hajléktalan személyek vagy közösségi elhelyezést nyújtó intézetek (tartós elhelyezést biztosító hajléktalanok otthona vagy rehabilitációs intézménye, illetve ideiglenes elhelyezést nyújtó éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások) lakóiként, vagy „fedél nélküli” hajléktalanként (ide tartoznak a nappali melegedőkben összeírtak is) szerepelnek. Az ún. lakott egyéb lakóegységekben összeírt személyek népszámlálási szempontból nem számítottak hajléktalannak.

A hajléktalanok összeírására a 2011. évi népszámlálás során

A Központi Statisztikai Hivatal a 2011. évi népszámlálás előkészítése során mindent megtesz a népesség teljes körű számbavételének biztosítására. Ennek része a hajléktalan személyek összeírásának az előkészítése is, ami jelentős szervezőmunkát igényel.

A 2011. évi népszámlálás összeírási időszaka függ a népszámlálás vonatkoztatási, vagy más néven referencia-időpontjától, illetve a magyar népszámlálási szóhasználat szerinti eszmei időpontjától. Az eszmei időpontot a későbbiekben megszülető, nép-számlálásról szóló törvény határozza meg.

A hajléktalan személyek számbavételének módját ez az időpont befolyásolhatja. A téli, hideg időszakokban az egyébként fedél nélkül élő hajléktalanok között vannak olyanok, akik igénybe veszik a számukra fenntartott átmeneti szállásokat, nappali melegedőket, más részük ekkor is a szabad ég alatt, utcákon, tereken él, vagy pályaudvarokon, aluljárókban, ligetes, erdős területeken, kapualjakban, pincékben stb. húzza meg magát. Más évszakokban megnő a fedél nélküli, és visszaesik a tartós vagy átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben fellelhető hajléktalanok száma, ami megnehezíti az összeírás teljes körűségének a biztosítását.

Az átmeneti elhelyezést vagy a nappali melegedőt igénybe vevők összeírását – hasonlóan a hajléktalanok tartós elhelyezést nyújtó intézményeiben élőkhöz – a soron következő népszámlálás során is az intézmény munkatársainak közreműködésével célszerű végrehajtani. Az adatfelvételt a korábban is ott lakók esetében az eszmei időpontot követően mihamarabb, az új jelentkezők esetében az intézménybe való jelentkezéskor, az intézmény igénybevételének kezdetekor kell végrehajtani.

A korábban az intézményben élők összeírásakor – a többes összeírást elkerülendő – tájékoztatni kell az adatszolgáltató hajléktalan személyt, hogy esetleges ismételt kikér-dezése esetén jelezze, őt már abban az intézményben, ahol él, összeírták. a fedél nélküli hajléktalanok esetében a kettős összeírás elkerülése mellett a teljes körűség biztosítására is figyelemmel kell lenni. Ez leginkább az adatfelvételi időszak lerövidítésével érhető el, ezzel csökkenthető a hajléktalanok mozgásából származó összeírási pontatlanság.

A fedél nélküli hajléktalan személyek összeírását mindenképpen olyan személyekkel célszerű elvégeztetni, akik ismerik fellelhetőségüket, azt a helyet, ahová pihenés, al-vás céljából rendszeresen visszatérnek, akik a hajléktalan személyekkel korábban már kiépítették a kapcsolatot, elnyerték bizalmukat, vagy képesek bizalmuk elnyerésére.

A 2011. évi népszámlálás előkészítésekor végig kell gondolni azokat a lehetőségeket, amelyek a fedél nélküli hajléktalanok számbavételét pontosabbá teszi, célul kell kitűzni a népesség e csoportjának a lehetőséghez mérten teljes körű összeírását. Erre az egyik lehetséges megoldás a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek bevonása az adatfelvételbe. A Központi Statisztikai Hivatal ezért tervezi, hogy e szervezetek képviselőjével vagy képviselőivel felveszi a kapcsolatot, folyamatosan konzultál a lehetséges megoldásokról, kikéri és figyelembe veszi véleményüket. Ez a kapcsolat az adat-gyűjtés módszerére terjedhet ki, a népszámlálási adatgyűjtéssel egyidejűleg a kérdezőbiztosok a népszámlálási kérdőív kitöltésével kapcsolatos teendőkön túl más tevékenységet nem végezhetnek.

Konkrétan: a hajléktalan, ezen belül is elsősorban a fedél nélküli hajléktalan személyek összeírására e szervezetek aktivistáit célszerű felkérni. Az adatfelvétel – néhány speciális szabálytól eltekintve, ami alapvetően az adatfelvétel módszerére vonatkozik, annak tartalmát nem érinti – az általános összeírási szabályok szerint, a népesség egészére vonatkozó kérdőívvel történik, jelölve, hogy a kérdőív hajléktalan személyre vonatkozik.

A Központi Statisztikai Hivatal és a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek az együtt-működés keretein belül megvizsgálhatják annak a lehetőségét, hogy a népszámlálásból származó, hajléktalan személyekre vonatkozó információk, adatok milyen formában segíthetik e szervezetek munkáját. Az egyik ilyen lehetőségként lehet például, hogy az adatfelvétel során e szervezetek frissíthetik ismereteiket a hajléktalanok fellelhetőségéről, amit a későbbiekben a hajléktalan-ellátási és -gondozási tevékenységükben, feladataik ellátásában hasznosíthatnak. Meg lehet vizsgálni azt is, hogy milyen adatfeldolgozások vezethetnek a hajléktalanok összetételének, területi elhelyezkedésének jobb megismeréséhez, ellátásuk, gondozásuk jelenleginél magasabb szintű ellátásához.

---

[1] Kardos Gábor: A lakhatáshoz való jog : a nemzetközi jog felfogása és a magyar Alkotmánybíróság határozata. Fundamentum az emberi jogok folyóirata, 2001. (5. évf.) 1. sz. 99. old.

[2] bmszki.hu/file/mphasis/mphasis/Nepszamlalas.doc

 

 

Ajánlott irodalom:

• 42/2000. (XI. 8) AB határozat
• Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila: Emberi jogok (Osiris, Budapest, 2003)
  
• www.obh.hu ->állampolgári jogok országgyűlési biztosa -> A hajléktalanokkal szemben hozott intézkedésekről
  Mi várható az utcai hajléktalanság kezelésében Budapesten?
  Bírságolás vagy kitiltás várhat a hajléktalanokra januártól?
  Európai konferencia a hajléktalanságról az emberi jogok napján
• http://www.obh.hu/allam/2008/pdf/hajlektalanugyi.pdf
• http://www.szegedvaros.hu/rendeletek.html
  57/1999. (XII.23.) a közterület használatáról, 16/2005. (III.4) és a közterület-használat rendjéről szóló 57/1999. (XII.23.) Kgy. rendelet módosításáról
• Zlinszky János: Iktassák Alkotmányba a lakhatáshoz való jogot?! Magyar jog, 2010. (57. évf.) 11. sz. 669-673. old.
• Kálóczy Izabella: A lakhatáshoz való jog - szabályozás, értelmezés, jogesetek, lakáspolitika. Acta humana : emberi jogi közlemények, 2009. (20. évf.) 3. sz. [56]-70. old.
• Bukta Annamária: A lakhatáshoz való jog emberi jogi megközelítésben. Háló : a Szociális Szakmai Szövetség hírlevele, 2005. (11. évf.) 4. sz. 13-14. old.
• Kardos Gábor: A lakhatáshoz való jog: a nemzetközi jog felfogása és a magyar Alkotmánybíróság határozata. Fundamentum : az emberi jogok folyóirata, 2001. (5. évf.) 1. sz. 99-102. old.
• Bölkény Ágota: A lakhatáshoz való jog nem tartozik az alkotmányos alapjogok közé
• Háló : a Szociális Szakmai Szövetség hírlevele, 2000. (6. évf.) 12. sz. 15-16. old.
•  http://lehetmas.hu/sajtokozlemenyek/9362/a-lakhatashoz-valo-jog-legyen-alkotmanyos-alapjog/
•  http://www.stop.hu/articles/article.php?id=268395 (2008)