Vitavezető kérdések (ajánlott):

• Mennyire kell, hogy az állam tekintettel legyen az egyes állampolgárok illetve az ország területén tartózkodó más személyek vallási, lelkiismereti meggyőződésére?
• „Az állam legyen figyelemmel a vallási meggyőződésre, támogassa azt, biztosítsa annak kereteit” vs. a jeffersoni fal vagyis „az állam semleges, a vallási meggyőződés magánügy”.
• Milyen egyéb alapjogokhoz köthető a lelkiismereti-és vallásszababadság illetve annak kinyilvánítása?
• Állam-egyház elválasztásának modelljei, a magyar modell
• Problémák, aktuális kérdések napjainkban Európában és a világon
• Hitoktatás a nem egyházi iskolákban, egyházi iskolák állami fenntartásának kérdése
• Vallási meggyőződést kifejező jelképek, viselkedés-minták a munkahelyen, iskolákban (öltözködési szabályok, fejkendő-viselés, férfiakkal/nőkkel való kézfogás tilalma, speciális étkezési szükségletek)
• Köztisztviselők, tanárok mennyiben nyilváníthatják ki jelképesen/ténylegesen vallási meggyőződésüket
• Munkanapok, munkaszüneti napok kialakításának rendje
• Honvédelmi kötelezettség kontra lelkiismereti szabadság
• Szükséges-e megteremteni a vallásgyakorlás feltételeit az ideiglenes szálláshelyen, táborokban élő menekültek számára?

A lelkiismereti- és vallásszabadság
Összeállították: Vida-Sós Tünde és Jakó Nóra

„A lelkiismereti meggyőződés és ezen belül, adott esetben a vallás az emberi minőség része” – fogalmazott a magyar Alkotmánybíróság, amikor az emberi méltóságból vezette le a lelkiismereti és vallásszabadságot. Emellett a vallás vagy más lelkiismeret meggyőződés kinyilvánítása az eszmék szabad áramlásának része, amelyet az állam a közlés érték- és igazságtartamára tekintet nélkül köteles tiszteletben tartani.

A vallásszabadság joga két egymástól viszonylag elkülönülő dimenzióban helyezkedik el: az egyik a vallásszabadság egyéni összefüggéseire, a másik az államszervezeti-intézményi kérdésekre, az állam és egyház viszonyára vonatkozik (egyéni és egyben kollektív jog). Az első csoportba az egyéni vallásszabadsághoz kapcsolódó területek tartoznak. Ezek a lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztása (megvallása vagy a megvallás mellőzése) a vallás gyakorlásának szabadága, azaz a kultuszszabadság, továbbá a meggyőződésből fakadó, a társadalmi és állami renddel konfliktust eredményező magatartások, mint az eskütételtől való elzárkózás, a katonai szolgálat megtagadása, a vallási ünnepen történő munkavégzés elutasítása. Ebben az összefüggésben a lelkiismereti és vallásszabadág alanya csak természetes személy lehet. A vallásszabadság másik dimenziója a vallás kollektív és intézményesített formában történő gyakorlásához kötődik. A hitgyakorlás, általában a hitélet tipikus intézménye az egyház. A hit egyéni gyakorlása esetén az állam – mint általában a klasszikus szabadságjogok esetében – negatív magatartásra, tartózkodásra kötelezett, vagyis arra hogy ne korlátozza az egyén jogát a lelkiismeret és a hit szabadságához. A hitvallás intézményesedése új környezetbe helyezte ennek az alapjognak a gyakorlását. Az egyházak mint intézmények ugyanis más viszonyban állnak az állammal, mint a hitét egyénileg megvalló polgár. Az eredetileg a legszemélyesebb alapjog mai alkotmányjogi problémái így alapvetően az állam és az egyház viszonyának sokszor átpolitizált kérdéseihez kapcsolódnak. (A vallásszabadság történetére lásd: Sári János – Somody Bernadette: Alapjogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008. 144-147.)

A vallásszabadságnál szélesebb kategória a lelkiismereti szabadság. A lelkiismereti szabadág alapján választható vallásos világnézet mellett ateista vagy vallási szempontból közömbös világnézet is, így az erkölcsi vagy bármely egyéb természetű, akár politikai meggyőződésre is kiterjed (lásd: 46/1994. (X.21.) ABH, 14/2000. (V.12.) ABH)

A lelkiismereti és vallásszabadság mint egyéni alapjog

A magyar Alkotmánybíróság a vallásszabadságra és a többi alapvető jog viszonyára vonatkozó doktrináját a 4/1993. (II.28.) számú határozatában fejtette ki. Nemcsak azt mondta ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság joga az emberi méltósághoz való jogból ered (részben utalva az első abortuszhatározatra), hanem azt is megerősítette, hogy a véleménynyilvánítási szabadság egyik sajátos területe, melyből következően kiemelt védelemben részesül.

A lelkiismereti és vallásszabadságról – a kapcsolódó nemzetközi jogi dokumentumokra épülve – az alkotmány 60.§-a és az 1990. évi IV. törvény (Lvtv.) rendelkezik, amelyek felsorolják ezen alapjog részjogosítványait is (lásd még: 4/1993. (II.28.) ABH)

A lelkiismeret, a vallás, a személyes meggyőződés szabadsága önmagában ritkán vezet konfliktusokhoz, mert ezek az ember olyan belső lényegéhez tartozó szabadságok, amelyekhez külső hatalom nem férhet hozzá. A konfliktusok és az alkotmányos esetek forrása a meggyőződés külső kifejeződése, a hit gyakorlata, a személyes meggyőződés nyilvánossá tétele. Ide tartozik a vallási ünnepeken történő munkavégzés a hitgyakorlás korlátozása, kötelező eskütétel, katonai szolgálatmegtagadás (lásd: 10/1993. (II.27.) ABH, 46/1994. (X.21.), valamint Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 548-557.o. )

A vallásszabadság kollektív és intézményi oldala

Az állam és egyház viszonyának legtöbb alkotmányjogi kérdése az állam világnézeti vagy vallási semlegességével függ össze. Az állam semlegességének követelményéből fakad az állam és egyház elválasztásának igénye, amely a vallásszabadsággal összefüggésben nemzetközi jogi dokumentumok része lett, és beépült a jogállamok alkotmányjogi szabályaiba. A vallásszabadság és az állam-egyház viszony konkrét szabályozására ugyanakkor nem jöttek létre nemzetközi standardok, az nemzeti sajátosságokhoz kötődik. Az állam világnézeti semlegességének követelményrendszerén belül négy modellt különíthetünk el: államegyház, radikális elválasztás modellje, kapcsolódó modell és az együttműködés és elválasztás rendszere (lásd részletesen: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 560.o., Schanda Balázs: Az állam és egyház viszonyának lehetséges modelljei. In: Társadalmi Szemle 1995/5.)

Sajátos modell érvényesül Magyarországon, amelyet az Alkotmánybíróság dolgozott ki. Az állam és egyház elválasztásának és az állam vallási semlegességének követelményét a testület a 4/1993. (II.28.) számú határozatában fogalmazta meg. A határozat a semlegességet két alkotmányos szabályból vezeti le: az állam és egyház elválasztásából (60.§), illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmából (70/A.§). A határozat ugyanakkor a „be nem avatkozó” semlegességfelfogással szemben hangsúlyozza, hogy az állam vallási semlegessége nem jelent sem tétlenséget, sem közömbösséget. Az államnak a pozitív lépésekkel kell, a tudatos választás lehetővé tételével kell garantálnia a vallásszabadságot.

A vallásszabadság gyakorlásával szorosan összefüggő kérdés, hogy mely vallási közösségek kapnak egyházi státust, és az állam milyen beleszólással rendelkezik e státus megadásába. Magyarországon erről az Lvtv. II. Fejezete rendelkezik (az egyházak nyilvántartásba vétele és onnan való törlése, egyházak szövetségei, az egyházak és az állam kapcsolata, az egyházak művelődési, szociális és egészségügy tevékenysége, az egyházak gazdálkodása).

Az egyházak nyilvántartásba vételének feltételéül megjelölt száz alapító személy kapcsán kimondta az Alkotmánybíróság, hogy az alapítói létszámot el nem érő vallási közösségek is élhetnek az együttes vallásgyakorláshoz való joggal, hiszen ez nem kizárólag valamely egyház tagjaként gyakorolható (lásd: 8/1993. (II.27.) ABH)

Az egyházak és az egyházi státusszal nem rendelkező vallási szervezetek közötti különbségtétel mellett az Alkotmánybíróság az egyházi státusú szervezetek körén belüli megkülönböztetést sem tartotta eleve alkotmányellenesnek. A közgondolkodásban, illetve egyes jogszabályokban megtalálható „történelmi egyház” kifejezést és ennek párjaként megjelenő „kisegyház” megjelölést több bírálat is érte (éri). Az Alkotmánybíróság szerint a „történelmi egyház” megjelölés az egyházak létrejöttének valóságos történetiségére utal, ezért önmagában nem valósít meg diszkriminációt (lásd: 970/B/1994. ABH, ennek bírálatára lásd: Sajó András: A „kisegyház” mint alkotmányjogi képtelenség. In: Fundamentum 1999/2. 87-98.o., Mészáros István László: A vallási egyenlőség védelmében In: Fundamentum 1999/2. 99-104.o.) Ugyanakkor kérdéseket vethet fel a „kisegyház” megjelölés abból a szempontból is, hogy adott esetben a „kisegyház” nagyobb taglétszámmal rendelkezhet mint valamely történelmi egyház.

Az egyházi vagyon reprivatizációja alkotmányosságának vizsgálata során mondta ki, az Alkotmánybíróság, hogy az egyház, mint jogi személy különleges státussal rendelkezik (lásd: 4/1993. (II.12.) ABH). A hitéleti és közcélú tevékenység finanszírozásáról külön jogszabály szól (1997. évi CXXIV. törvény), amely a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról és néhány vagyoni természetű kérdésről aláírt megállapodás főbb pontjait más egyházakra is kiterjeszti.

Az állam vallási kérdésekben való semlegességnek fontos megvalósulási területe az állami iskolák semlegessége. Az állam ezekkel mindenki számára nyitva álló iskolákkal valósítja meg a művelődéshez való jogot, és biztosítja az iskolakötelezettség feltételét. A semlegesség azt követeli meg, hogy iskolái tantervét, szervezetét és felügyeletét az állam úgy alakítsa ki, hogy a tanulóknak a vallási illetve világnézeti információkat és ismereteket „tárgyilagosan, kritikusan és pluralista módon közvetítsék” (részletesen lásd: 4/1993. (II.12.) ABH)

Heves vitákat váltott ki a vallási meggyőződést kifejező jelképek viselésének szabályozása Európában (lásd: Szajbély Katalin: A vallási jelképek viseléséről szóló törvény Franciaországban In: Jogelméleti Szemle 2004/4 – http://jesz.ajk.elte.hu/), illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2009. novemberi ítélete, amelyben – egyebek mellett a vallásszabadságra is hivatkozva – jogellenesnek nyilvánította azt a régi olaszországi rendelkezést, amely szerint minden iskolában kötelező keresztet akasztani a falra.

Ajánlott irodalom:

• 4/1993 (II. 6.) ABh.
• 10/1993. (II.27.) ABh.
• 30/1997 ABh.
• 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról
• 1991. évi XXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről
• 1997. CXXIV. törvény a hitéleti és közcélú tevékenységek anyagi feltételeiről
• 61/1994 ( IV.20) Korm. Rendelet a Tábori Lelkészi Szolgálatról
• Paczolay Péter: A lelkiismereti- és vallásszabadság. (In: Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris Kiadó Budapest 2003)
• Jogesetek: Reynolds v. US, Cantwell v. Connecticut, Minersville School District v. Gobitis, Peyote ügy (USA Legfelsőbb Bírósága; esetek rövid leírása in: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok)
• Szajbély Katalin: A vallási jelképek viseléséről szóló törvény Franciaországban. In: Jogelméleti Szemle 2004/4
  

• Amerikai Egyesült Államok Alkotmánya, I. kiegészítés
• http://tasz.hu/politikai-szabadsagjogok/lelkiismeret-vallas