A köztársasági elnök jogi státusza, szerepfelfogása és megválasztásának szabályai

Az államfői hatalom jellege

Az államfő szerepe nem egységes az egyes államokban. A modern alkotmányokban alapvetően két modell különböztethető meg. Az egyikben az államfő a végrehajtó hatalomhoz köthető, döntően befolyásolja annak működését. Az e modellt követő államokban az államfő vagy egyszemélyben gyakorolja a végrehajtó hatalmat, vagy pedig osztozik rajta egy testülettel.

A másik modell a semleges államfő, aki nem részese egyik hatalmi ágnak sem. Az ilyen államfőnek gyökeresen más a szerepe: egyrészt – mivel a klasszikus hatalmi ágakon kívül állnak – csekély számú önálló és közvetlen hatáskörrel rendelkeznek, másrészt viszont nem helyettesíthető hatásköreik vannak arra az esetre, amikor „működési zavar” lép fel valamelyik hatalmi ágnál. A semleges államfő rendeltetése, hogy kiegyensúlyozza a hatalommegosztásból származó egyenetlenségeket.

Valamennyi államfőre jellemző az a kettősség, hogy egyrészt fontos szerepet töltenek be az államszervezetben, másrészt pedig klasszikusan államfői, hatalmi ágakat nem érintő feladatokat látnak el.[1]

A köztársasági elnök – jogkörének jellege szerint –lehet erős (pl. Lengyelország, Románia), közepes erősségű (Magyarország) és gyenge (pl. Ausztria), megválasztása történhet közvetlenül a választópolgárok által (pl. Franciaország), törvényhozó testület útján (pl. Magyarország, Németország) illetve elektori rendszerben (pl. USA).

Az államfői hatalom Magyarországon

A Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. tc. megteremtette Magyarországon a parlamentáris köztársaságot, létrehozta a köztársasági elnöki intézményt. Az 1948-49-es átalakulás nyomán megszületett 1949. évi XX. törvény ugyanakkor az 1936. évi szovjet alkotmány adaptálását jelentette és bevezette a kollektív államfő intézményét (a Népköztársaság Elnöki Tanácsa). Az 1989. évi XXXI. törvény ezt a korszakot zárja le.

A Harmadik Köztársaság alkotmányának eredeti politikai szándéka az 1946. évi köztársasági törvény jogi megoldásainak visszaállítására irányult, azonban az elnök státusának meghatározásában a két törvény eltér egymástól (lásd: Sári János: A köztársasági elnök alkotmányjogi státusza In: Magyar Közigazgatás 1990/7. 577-586.o.). Hatályos alkotmányunk szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett (Alkotmány 29.§ (1) bekezdés).

Az 1989 márciusában alakult Ellenzéki Kerekasztal (EKA) államszervezettel összefüggő leglényegesebb célkitűzése az erős elnöki hatalom kialakulásának megakadályozása volt. Az EKA ezt az álláspontját képviselte az 1989 júniusában megalakult Nemzeti Kerekasztalon (NEKA) is. Az EKA taktikája az államfői hatalom gyengítésére irányult, olyan intézményeket kívánt kodifikáltatni, amelyek védelmet adhatnak az elnöki túlhatalommal szemben. Ezért garanciákat vezettek be a rendkívüli állapot bevezetésével, a parlament feloszlatásával és elnapolásával kapcsolatban. 1989 szeptemberében megállapodás született abban a kérdésben, hogy az elnök jelentős aktusainak érvényességéhez miniszteri ellenjegyzés szükséges.

Magyarországon a középerős köztársasági elnököt a parlament választja meg. Az 1989-ben tartott ún. négyigenes népszavazás eredményeként az 1990. évi országgyűlési választások után kerülhetett sor a köztársasági elnök választására, amely azt is jelentette, hogy a választópolgárok elutasították a közvetlen választás lehetőségét. (lásd: Tóth Károly: A köztársasági elnök közvetlen választásáról. Egy alkotmányjogi döntés margójára. In: Bérczi Imre-jubileum 2000. 495-507.o., Csink Lóránt: Az Alkotmány egy vitatott bekezdése: a 29/B.§ (4) In: Publicationes doctorandorum juridicorum. Tom. 5. Fasc. 2. 2005. 33-52.o.) Vannak szerzők, akik direkt összefüggést látnak az elnöki tisztség betöltésének módja és az elnöki hatalom erőssége között, ezért úgy vélik, hogy a parlamentáris köztársasággal összeegyeztethetetlen az államfő közvetlen választása, míg mások eltérően vélekednek erről a kérdésről (lásd: Kilényi Géza: A köztársasági elnöki tisztség a nemzetközi jogösszehasonlítás tükrében (1-2.r.) In: Magyar Közigazgatás 1994/10. 577-584.o., 1994/11. 641-648.o.)

A köztársasági elnököt – a fentebb írtaknak megfelelően – az Országgyűlés választja titkos szavazással öt évre, a tisztségre megválasztható minden választójoggal rendelkező állampolgár, aki a választás napján a harmincötödik életévét betöltötte. A köztársasági elnököt e tisztségbe legfeljebb egy alkalommal lehet újra választani. Az Alkotmány tartalmazza a választás, illetve a tisztség megszűnésének részletszabályait.

A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja titkos szavazással öt évre, a tisztségre megválasztható minden választójoggal rendelkező állampolgár, aki a választás napján a harmincötödik életévét betöltötte.

Parlamentáris rendszerekben – így Magyarországon is – az elnök intézkedései miniszteri ellenjegyzésre szorulnak. Ezzel az ellenjegyzéssel az aláíró miniszter a kibocsátott aktusért a politikai felelősséget átvállalja az államfőtől (Schmidt Péter: A hatalommegosztás és a köztársasági elnök jogállása. Valóság 1990/5. 1-10.o., 48/1991. (IX. 26.) ABH). A magyar alkotmány csupán néhány esetben tesz kivételt a miniszteri ellenjegyzés kötelezettsége alól: nem szükséges ellenjegyzés, ha a köztársasági elnök képviseli a magyar államot, amikor választásokat ír ki, ha az országgyűlés vagy annak bizottságai ülésén részt vesz és felszólal, illetve ha népszavazást kezdeményez továbbá személyi javaslatai megtételéhez.

Az Alkotmány az elnök feladatait hatáskörönként, illetve hatáskör-csoportonként határozza meg, így különösen a törvényhozással kapcsolatos jogkör (törvények kihirdetése, országgyűléshez való visszaküldése, alkotmányossági vétó), törvényhozó hatalom működéséhez kapcsolódó hatáskör (alakuló ülés összehívása, ülés elnapolása, Országgyűlés feloszlatása stb.) kinevezési és felmentési jogkör (pl. Magyar Nemzeti Bank elnöke, alelnökei, egyetemi tanárok, egyetemek rektorai, hivatásos bírák, ügyészek, Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese), területszervezési hatáskör (városi cím adományozása, község alakítása), a köztársasági elnök a Magyar Honvédség főparancsnoka, törvényt és népszavazást kezdeményezhet továbbá részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és bizottságai ülésein, amely politikai erőt is biztosít(hat) számára (lásd: Alkotmány 30/A.§).

Az Alkotmány szerint az elnök személye sérthetetlen. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban kifejtette (lásd: 48/1991. (IX.26.) ABH), hogy a köztársasági elnök személyének sérthetetlensége az elnök alkotmányjogi jogállásának része, politikai felelősségének hiányát és jogi felelősségének korlátozott voltát – s nem különleges büntetőjogi védelmét – jelenti, mert erről az Alkotmány külön rendelkezik (31/A.§, 32.§). A jogi felelősség lényege: ha az elnök az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsért, tisztségétől megfosztható. Az eljárás lefolytatására és az esetleges büntetés kiszabására az Alkotmánybíróság jogosult.

A köztársasági elnök saját szerep felfogását jól jellemzi, hogyan reagál, egyáltalán reagál-e valamely közérdeklődésre számot adó eseményre, illetve „önálló politikai döntéseit” hogyan hozza meg (pl. kinevezés megtagadása, kitüntetéssel kapcsolatos jogkör). Az Alkotmánybíróság állást foglalt abban a kérdésben, hogy megtagadhatja-e, illetve meg kell-e tagadnia a köztársasági elnöknek az ellenjegyzett kinevezést vagy jóváhagyást (lásd: 48/1991. (IX. 26.) ABH, 36/1992. (VI. 10.) ABH, továbbá Kukorelli István: Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest 2007. 411-412.o.)

Felmerülhet, hogy mennyiben jogosult az elnök állást foglalni kényes, akár pártpolitikai jellegű kérdésekben, illetve van-e olyan eset, amikor „erkölcsi kötelessége” lenne megszólalni? Ha végig tekintjük a rendszerváltás óta tevékenykedő köztársasági elnököket, azt láthatjuk, hogy ezen intézmény működését, erejét befolyásolhatja a tisztséget betöltő személy szerepfelfogása, habitusa.

A harmadik köztársaság elnökei: Szűrös Mátyás (1989. október 23. – 1990) (ideiglenes köztársasági elnök), Göncz Árpád (1990-1995, 1995-2000), Mádl Ferenc (2000-2005), Sólyom László (2005- 2010), Schmitt Pál (2010-)

Ajánlott irodalom:

1. Kukorelli István: Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007.
2. Csink Lóránt: Az államfő. In: Trócsányi László – Schanda Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 181-200.o.
3. Jakab András: Az Alkotmány kommentárja I., Századvég Kiadó, Budapest, 2009. 943-1095.o.
4. Holló András(szerk.) A köztársasági elnök az új Alkotmányban, MTA, Állam- és Jogtudományi Intézet, 1995.
5. Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. HVG ORAC Lap és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011
6. Szakály Zsuzsa:A köztársasági elnök alkotmányos pozicionálásának kérdése Magyarország Alaptörvényében In Lectiones Iuridicae Kérdőív az Alkotmányozásról
   Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2011.
7. Csink Lóránt: Az államfő jogállása Európában és Magyarországon, Pólay Elemér Alapítvány Szeged, 2008.
8. Kovács Virág: A köztársasági elnök – „a végrehajtó hatalmon kívül” és a „politika felett”? In: Magyar Közigazgatás 2001/6. 352-362.o.
9. Csink Lóránt: Az államfő szerepe Európában, különös tekintettel a magyar szabályozásra
10. Szomszéd Orsolya: Államfői jogkörök alkalmazása a gyakorlatban, in: Politikatudományi Szemle, 3-4/2005, 131-148
11. Szentpéteri Nagy Richárd: A parlamentáris kormányrendszer államfője, in: Politikatudományi Szemle, 3-4/2005, 111-130
12. A Velencei Bizottság állásfoglalása a szavazás titkosságáról (2005)
    
13. Petrétei József: A köztársasági elnök, mint az államszervezet demokratikus működésének őre, Jogtudományi közlöny, 2011. (66. évf.) 3. sz. 141-148. old.
14. Kovács Virág: A köztársasági elnök szabályozási koncepciójáról a születendő alkotmányban, Új magyar közigazgatás, 2011. (4. évf.) 2. sz. 9-17. old.
15. Petrétei József: A köztársasági elnök, mint a nemzet egységének kifejezője, Jogtudományi közlöny, 2010. (65. évf.) 11. sz. 540-548. old.
16. Csink Lóránt: A köztársasági elnöki intézmény húsz éve az Alkotmánybíróság határozatai tükrében, Új magyar közigazgatás, 2009. (2. évf.) 9. sz. 2-9. old.
17. Sólyom László: A köztársasági elnök szerepe az alapjogok megvédelmezésében, Iustum, Aequum, Salutare, 2009. (5. évf.) 2. sz. 83-92. old.
18. Sári János: A köztársasági elnök kitüntetés-adományozási hatásköre: vissza az alkotmány(jog)hoz, Jogtudományi közlöny, 2008. (63. évf.) 1. sz. 47-50. old.
19. Zlinszky János: A köztársasági elnök szerepe a magyar jogrendszerben, Debreceni szemle, 2007. (15. évf.) 1. sz. 14-26. old.
20. Petrétei József: A köztársasági elnök összeférhetetlenségéről Magyar jo,g, 2005. (52. évf.) 6. sz. 321-331. old.
21. Petrétei József: A köztársasági elnök vétójogáról, Jogtudományi közlöny, 2005. (60. évf.) 4. sz. 131-150. old.
22. Petrétei József: A köztársasági elnök helyettesítéséről, Magyar jog, 2005. (52. évf.) 8. sz. 449-457. old.
23. Bitskey Botond - Torday Csaba:A jogállam, a parlamentizmus és a köztársasági elnök, Magyar jog, 2005. (52. évf.) 4. sz. 218-220. old.
24. Bitskey Botond - Sonnevend Pál: A köztársasági elnök közjogi tevékenysége, különös tekintettel a törvények előzetes normakontrolljának indítványozására, 2000-2004.
    Magyarország politikai évkönyve, 2004. (17. évf.) 1. sz. 448-462. old.
25. Karsai Dániel: A köztársasági elnök vétójoga az elnök ebben a tárgyban az Alkotmánybírósághoz intézett beadványok tükrében, Magyar közigazgatás, 2003. (53. évf.) 11. sz. 681-686. old.
26. Hanvay Csaba: A köztársasági elnököt megillető közjogi mentesség a felelősségre vonatkozó normák tükrében, Magyar közigazgatás, 2003. (53. évf.) 4. sz. 238-249. old.
27. Petrétei József - Tilk Péter: Gondolatok a köztársasági elnök "törvény-visszajuttatási jogáról", Magyar közigazgatás, 2002. (52. évf.) 7-8. sz. 403-414. old.
28. Ádám Antal: A köztársasági elnök, az Országgyűlés és a Kormány viszonyáról, Magyar közigazgatás, 1991. (41. évf.) 11. sz. 961-971. old.
29. Sári János: A köztársasági elnök alkotmányjogi státusza, Magyar közigazgatás, 1990. (40. évf.) 7. sz. 577-586. old.

Vonatkozó AB-határozatok:

• 48/1991 (IX.26.) ABH
• 8/1992. (I.30.) ABH
• 36/1992. (VI.10.) ABH
• 47/2007. (VII.3.) ABH

• 1949. évi XX. tv.
• Magyarország Alaptörvénye
• 1990. évi XL. tv
• 2010. CX. tv a köztársasági elnök jogállásáról és javadalmazásáról

[1] CSINK LÓRÁNT: Az államfő in TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ – SCHANDA BALÁZS: Bevezetés az alkotmányjogba, SZTE-ÁJTK- PPKE JÁK, Budapest 2010, 181.o.