Lukács Adrienn: A távmunka során felmerülő sajátos adatvédelmi kérdések[1]

Napjainkban ez a téma igen jelentős és aktuális, hiszen mind a távmunka, mind az adatvédelem szerepe egyre inkább felértékelődik a modern társadalmakban. A távmunka és adatvédelem együttes vizsgálata azért is kiemelt fontosságú, mert a távmunka során fokozottan merülhetnek fel adatvédelmi kérdések, eltérő módon, mint a hagyományos munkajogviszony során. Írásomban azt mutatom be, hogy miért fontos a magánszféra védelme a munkavégzés során, illetve melyek a távmunka eltérő jellegzetességei, amelyek fokozottan vetik fel az adatvédelmi kérdéseket.

A magánélethez való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, az általános személyiségi jog egyik aspektusa.[2] A személyiség a test és a szellem elválaszthatatlan egysége, amely az egyén viselkedését és gondolkodását juttatja kifejezésre, amelyek a személyisége értékét (életminőségét) jelentik.[3] A magánszféra az egyénnek azt a privát szféráját jelenti, ahol önmaga lehet, magába foglalja az önrendelkezési jogát, az életének azt a részét, amelyben elkülönülhet mindenki mástól. Jelenti azt az igényt, hogy az egyén meghatározza, hogy a rá vonatkozó információk mikor, hogyan és milyen mértékben jutnak mások tudomására.[4] Az ember személyiségének érdekkifejeződése, amely a személyiség sérthetetlenségét, az egyén függetlenségét, méltóságát és integritását védi.[5] A személyes adatok védelméhez való jog szintén alapvető emberi jog, amely a magánszférához való jog aspektusa,[6] a magánélet védelmének egyik leghatékonyabb jogi eszköze.[7] A magánélet védelme egyértelműen kiterjed a magánemberekre és az otthonukra (amely már kezdetektől fogva a védelem tárgyát képezte), ezen túlmenően pedig a magánszféra fogalmába a munkahely is belefér, a munkavállalót a munkahelyén is megilleti a privát szférához való joga, illetve a személyes adatai védelméhez való joga.[8]

A munkaviszony fennállása során a személyes adatok esetleges sérelme különösen a munkáltatói ellenőrzések során merül fel[9] (pl.: számítógép és internethasználat megfigyelése, földrajzi helymeghatározás, telefonhasználat ellenőrzése, stb.). A munkaviszonyban megfigyelhető egy jog és érdek-összeütközés: a munkáltató jogos gazdasági érdeke ütközik a munkavállalónak a korábban említett alapjogaival. A munkáltatónak nyilvánvalóan érdeke fűződik ahhoz, hogy ellenőrizze a munkavállalóit, hogy tudja, valóban munkát végeznek-e, a legjobb munkaerőt alkalmazza, illetve, hogy biztosítsa a munkahelyi személy- és vagyonvédelmet, stb. A munkavállalói oldalon pedig a munkavállalók alapjogai találhatóak: a magánélethez való jog és a személyes adatok védelméhez való jog. Az ellenőrzésekre vonatkozó szabályozásnak ezen két oldal közötti egyensúlyt kell megtalálnia.

A fent említett érdekek és jogok kollíziója nem csak a hagyományos munkajogviszony, hanem a távmunka során is ugyanúgy megtalálható, sőt még sokkal intenzívebben. A távmunka valamennyi esetében az alapvető probléma, hogy a munkavállalók kikerülnek a munkáltató közvetlen felügyelete alól, így nagyobb önállósággal rendelkeznek,[10] a munkavállalók pedig fokozottan érdekeltek a magánszférájuk megóvásában, hiszen sokkal nehezebb elválasztaniuk a munkát a magánélettől.

A távmunka egyike az atipikus foglalkoztatási formáknak. A Munka Törvénykönyve értelmében a távmunkavégzés „a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.”[11] Lényegét tekintve „a távmunka számítástechnikai eszközökkel a munkát adó féltől térben távol eső helyen történő munkavégzés.”[12]A távmunkának három fő típusa létezik:[13] az otthonról végzett távmunka, a távmunkaházak és a mobil távmunka, melyek közül az otthonról végzett és a mobil távmunkáról érdemes a téma kapcsán részletesen szólni.[14]

Adatvédelmi szempontból léteznek olyan veszélyek, amelyek fokozottabban jelennek meg a távmunka során a hagyományos munkajogviszonyhoz képest.Alapvető probléma, hogy sok esetben elmosódik a munka és magánélet közi határ, így a távmunkás ellenőrzése során akár a magánélethez kapcsolódó elemek is megfigyelésre kerülhetnek. Fokozottan merül fel a munka és magánélet elhatárolása, ezzel kapcsolatban a munkaidő megállapításának a kérdése. Míg a hagyományos munkavégzés során egyértelmű, hogy a munkavállaló a munkahelyén alapvetően munkát végez, így könnyebben szétválasztható a munka és magánélet, a távmunka esetében ez problémát okozhat. Az otthonról végzett távmunka esetében fokozott veszélyt jelent, hogy az otthon intimitása és családi környezete lassan, szinte észrevétlenül tűnhet el és válhat munkahellyé a távmunka következtében,[15] elmosódik a munka és magánélet közötti határ.[16]Ezen túlmenően a munkavállalóval egy lakást használók (akik az ellenőrzés alapjául szolgáló munkajogviszony szempontjából kívülállók) is érintve lehetnek az esetleges ellenőrzés által, s a magánéletük szempontjából különösen érzékeny területek fordulhatnak elő.[17] A mobil munkavégzés esetében a legnagyobb eltérést a munkavégzés helytől és időtől való függetlensége jelenti: a munkavállaló a munkája jelentős részét utazás során végzi, nem kötődik egyetlen fix munkavégzési helyhez sem, bárhol képes munkát végezni.[18] Így a mobil munkavégzés esetén is felmerül a kérdés: mikor végez munkát a távmunkás és mikor nem? A távmunkás fokozott önállósága miatt a munkáltató honnan tudhatja biztosan, hogy az adott utazás/látogatás munkavégzés céljából történik, vagy magáncélból?

Jól látható tehát, hogy a távmunka és adatvédelem együttes vizsgálata egy igen fontos terület, habár hazánkban még szinte teljesen kidolgozatlan. A kérdés részletesebb vizsgálatához mindenképp szükséges áttekinteni mind a távmunkára, mind az adatvédelemre vonatkozó nemzetközi és hazai normákat. Ezen túlmenően kiemelt jelentőségű a hagyományos munkajogviszony során felmerülő ellenőrzésekre már kidolgozott szabályozás vizsgálata a távmunka sajátos jellemzőinek a fényében. Ezen területeket részletesen vizsgáltam a kutatás során, és eredményképp megerősítést nyertem abban, hogy a távmunka során valóban sokkal fokozottabban, illetőleg más intenzitással merülnek fel az adatvédelemmel és magánszféra-védelemmel kapcsolatos kérdések.

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.