A véleménynyilvánítás szabadsága II.

Vitavezető kérdések (ajánlott):

• A véleménynyilvánítás, mint a demokratikus közvélemény alakításának előfeltétele
• A közszereplők kritikái és a türelmi standard
• A politikai beszéd védelme, típusai és annak korlátozása
  
• A véleményszabadság szabályozása az interneten - Valóban jogon kívüli tér az internet?
• A véleménynyilvánítás és adatvédelem alapjogi összefüggései az interneten - létezik IT alapjog az informatikai rendszerek bizalmasságához?
• Youtube-okrácia, avagy új technológiák és a politika, valamint a részvételi demokrácia erősítése
• Meddig terjedhet a vélemény szabadsága az interneten és a médiában?
• Mely területeken érvényesülhet leginkább az állami beavatkozás a szabályozásban?
• Társadalmi csoportok védelme az interneten - a médiaszabályozás újragondolása a gyermekek védelme példáján keresztül
  

A véleménynyilvánítás szabadsága II. - Tarló(s)-égetés és zászlóégetés avagy A politikai beszéd jelentősége, a közszereplők és nemzeti jelképek bírálhatósága és a politikai beszéd szerepe a közösségi médiákon

Összeállították: Vida-Sós Tünde, Jakó Nóra, Sulyok Márton

A véleménynyilvánítás szabadsága több alapjogot foglal magában. Ezt fejezi ki a magyar Alkotmánybíróságnak az a megállapítása, hogy a véleményszabadság a kommunikációs szabadságjogok anyajoga. A véleményszabadság a magyar alkotmányban biztosított jogok képzeletbeli hierarchiájában az abszolútnak ítélt élethez és emberi méltósághoz való jog után foglal helyet. Ebből eredő jogok a szólás- és sajtó szabadság, mely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jog, az információk megszerzésének szabadsága. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik a művészi, az irodalmi alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága is. A véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódik továbbá a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog. Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban (lásd: 30/1992. (V.26.) ABH). Nemzetközileg elfogadott gyakorlat szerint a véleményszabadsághoz hozzátartozik az a jog is, hogy valaki ne nyilvánítson véleményt. Ezt nevezik negatív véleménynyilvánítási szabadságnak.

A klasszikus felfogás a véleménynyilvánítás szabadságát kizárólag egyéni jogként definiálta. Az elektronikus média megjelenése következtében az európai alkotmánybíróságok – amint a magyar Alkotmánybíróság is tette – a véleménynyilvánítás szabadságát annak állami intézményvédelmi oldalával együtt határozzák meg. (Lásd: Ádám Antal – Halmai Gábor: A véleményszabadság problémái az alkotmánybíráskodásban. In: Acta Humana, 1996/24. 11.o.)

Az, hogy egy megnyilatkozás a véleményszabadság körébe tartozik-e alapvetően attól függ, hogyan definiáljuk a véleményt. A legszélesebb értelemben nemcsak a hírek közlésének és továbbításának jogát öleli fel, hanem általában mindenféle közlés szabadságát mások irányába, mégpedig függetlenül a közlés módjától és a közlemény értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától. Védelmet élveznek tehát a valótlan tényállítások is, hiszen általában nincs jogi kötelezettség az igazmondásra, kivéve ha ezt jogszabály kifejezetten előírja (lásd: 36/1994. (VI.24.) ABH)

A véleménynyilvánítás szabadsága bármennyire is jelentős a modern társadalmakban, nem korlátozhatatlan. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (PPJE) is kimondja hogy a korlátozásokat kifejezetten törvénynek kell megállapítania és csak olyanok lehetnek, amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az állambiztonság, vagy a közrend, közegészségügy vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

A demokratikus jogrendszerekben általában négy csoportba sorolhatók azok az érdekek, amelyeknek védelmében igazolható a vélemények állami korlátozása. Az első csoportba az állam érdekei tartoznak (az állam alkotmányos alaprendjének védelme, a külső és belső biztonsága, a közjogi tisztségviselők és az állami szimbólumok esetleges védelme), az ilyen tartalmú véleménynyilvánítást nevezzük politika beszédnek. A második csoportba egyes társadalmi csoportok érdekeinek védelme tartozik faji, etnikai, vallási, nemi diszkriminációt jelentő megnyilvánulásokkal szemben (gyűlöletbeszéd). A harmadik kategóriát a társadalom egészének olyan érdekei alkotják, mint például a köznyugalom vagy a közerkölcs. Végül a védendő érdekek negyedik körét mindenekelőtt az egyéni becsület védelme képezi, amelybe beletartoznak az egyén személységi jogai, magántitkai éppúgy, mint egy vállalkozás jó hírneve, üzleti titkai. (Lásd: Halmai Gábor: A véleményszabadság alkotmányos szabályozása. In: Acta Humana 1995/18-19.)

A magyar Alkotmánybíróság számos jelentős – jellemzően büntető törvénykönyvi tényállások alkotmányosságával foglalkozó – döntésével határozta meg a véleményszabadság korlátozásával kapcsolatos általános alaptételeit.

Politikai beszéd:

A mai magyar jogrendszer is lehetővé teszi a véleményszabadság – és ezzel együtt az információszabadság – korlátozását az államtitok védelme érdekében (erre vonatkozó jogeseteket lásd: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 329-330.o.)

A politikai véleménynyilvánítás egyik szokásos módja, hogy az állami-politikai berendezkedéssel kapcsolatos véleményét valaki az állam különböző szimbólumaira (címer, zászló, himnusz) utaló megjegyzésekkel, magatartásokkal (pl. zászlóégetés) juttatja kifejezésre (szimbolikus vagy jelképes beszéd). A nemzeti jelképek büntetőjogi védelmének alkotmányossága kapcsán született alkotmánybírósági határozat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, a nemzeti jelképek megsértése esetén pedig a magyar alkotmánybírák álláspontja szerint nem ilyen magatartásról van szó (lásd: 13/2000. (V.12.) ABH ).

Az információs-kommunikációs technológiák megjelenésével (pl. blogok, közösségi hálók, fórumok) a politikai beszéd kinyilvánításának lehetőségei és veszélyei is nőttek. Egy demokratikus társadalomban az internet segítségével megfogalmazott politikai beszédnek akár részvételt erősítő hatása is lehet. Itt kell gondolnunk Barack Obama választási győzelmét elősegítő és nagyban támogató online kampányra, amely eddig sosem látott méreteket öltött. A kérdés ezzel kapcsolatosan az, hogy az internet "jogon kívüli terét" (Lawrence Lessig szavaival) mégis mennyiben lehet szabályozni egyes politikai beszéddel érintett/veszélyeztetett érdekcsoportok -- akár gyermekeink és egészséges lelki fejlődésük -- védelmében.

Gyűlöletbeszéd:

Az Alkotmánybíróság először a Büntető törvénykönyv közösség elleni izgatásról szóló passzusának alkotmányossági vizsgálata során találkozott a gyűlöletbeszéd korlátozhatóságának problémájával. A 30/1992. számú határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte a Btk. gyűlöletre uszítás tényállását, ugyanakkor alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a gyalázkodás tényállását. Az ítélet indokolása abból indul ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, egyfajta „anyajoga” a kommunikációs alapjogoknak. Azt is kimondja a határozat hogy a véleménynyilvánításhoz való jog védelme független a vélemény tartalmától (tartalomsemleges védelem). A gyalázkodási tényállás alkotmányellenessé nyilvánításának fő indoka az volt, hogy ebben az esetben valójában a vélemény értéktartalma alapján minősít a törvényhozó, s ehhez a köznyugalom sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség alapján kapcsolódott. A tartalomsemleges védelem elve szerint ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadágának csak alkotmányosan meghúzott külső korlátai vannak, s a gyalázkodás tényállása nem ilyen korlátot állított, ezáltal szükségtelenül és az elérni kívánt célhoz képest aránytalanul korlátozta a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot(lásd részletesen: 30/1992. (V.26.) ABH). Az Alkotmánybíróság ezen alaphatározatot követően több alkalommal is foglalkozott a közösség elleni izgatás, illetve a gyalázkodás bűncselekményével (lásd: 12/1999. (V.21.) ABH, 18/2004. (V.25.) ABH, 95/2008. (VII.3.) ABH). A Btk-beli szabályozás mellett a Ptk. módosításával is próbált a törvényhozó védelmet nyújtani (erre vonatkozóan lásd: 96/2008. (VII.3.) ABH)

A közösség elleni izgatással kapcsolatos döntések mellett a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos másik fontos alkotmánybírósági ügy az önkényuralmi jelképek használatának Btk-ban szabályozott tilalmával volt kapcsolatban. (lásd: Marxim-ügy In: Fundamentum 1999/4., 14/2000. (V.12.) ABH, Halmai Gábor: Hátramenetben az alapjogvédelem? Fundamentum 2000/3.)

A köz érdekeit sértő beszéd:

A köz érdekeit sértő beszéd körébe olyan vélemények tartoznak, amelyeket a társadalom egészének védelme érdekében indokolt korlátozni. Ilyen, a közt szolgáló védendő érdekek a köznyugalom, a közerkölcs és a közegészség. Ezek az érdekek azért jelentik a sokszor legnehezebben megállapítható korlátait a véleménynyilvánításnak, mert nem lévén közvetlen sértett, a törvényalkotónak, illetve a bíróságoknak kell kitalálnia, mely vélemények sértik feltételezhetően az embereknek legalább a többségét annyira, hogy indokolt legyen a korlátozás. (A rémhírterjesztés alkotmányosságára lásd: 18/2000. (VI.6.) ABH, a közerkölcs védelmére lásd: 1996. évi I. törvény 5/A.§-5/F.§, a közegészség védelmére lásd: 37/2000. (X.31.) ABH)

A becsületsértő beszéd:

A véleménynyilvánítás határát, korlátját jelenti a magánszféra, mások személyhez fűződő jogainak, becsületének védelme. Az Alkotmánybíróság szerint a becsületvédelem büntetőjogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák. A 36/1994. (VI.24.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette a Btk. 232.§-át, amely – egyebek mellett – a közhatalom gyakorlói sérelmére elkövetett rágalmazást és becsületsértést a más személyek sérelmére elkövetett cselekményeknél súlyosabban büntette. A határozat rendelkező része értelmében a véleménynyilvánítási szabadág csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak és a közszereplőknek a védelmében (a hivatalos személyek, közszereplők szabad bírálatáról lásd: 36/1994. (VI.24.) ABH)

A törvényhozás tagjait megillető mentelmi jog egyik elemét jelentő immunitas (felelőtlenség) mentességet jelent a képviselői minőségben a törvényhozásban vagy azon kívül tanúsított magatartásukért, megnyilatkozásaikért – felszólalás, beszéd elmondása, közbeszólás stb. - , kivéve a polgári jogi úton történő helytállást, esetleg a rágalmazást, becsületsértést. Ez utóbbi kapcsán mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy „az alkotmány 61.§ (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői felelősségmentesség kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más közhatalmat gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő – a közügyek megvitatásával kapcsolatos – értékítéletet kifejező véleménynyilvánításra. A mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény továbbá, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag akkor függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve, valótlan.” (34/2004. (IX.28.) ABH)

Ajánlott irodalom:

• 30/1992 ABh.
• 36/1994 ABh.
• 2010. évi CLXXXV. tv. a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról
• Halmai Gábor: A véleménynyilvánítás szabadsága (In: Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2003)
• Texas v Johnson, United States v Eichman (USA LB ügyek - nemzeti jelképek megsértése)
• Fleck Zoltán: Szabad vélemény és demokratikus társadalom
• Lassányi Tamás: A véleménynyilvánítás szabadsága az interneten
• Kerkuska Nikoletta: A szólásszabadság hálójában 
• Ferencz Magdolna: Értékek az internetes hálózati kommunikációban (PhD-értekezés, Budapest, 2009)
• Szabó Gabriella - Mihályffy Zsuzsanna: Politikai kommunikáció az interneten
• Herbert Küpper: IT-alapjog és elektronikus magánszféra – az alkotmánybíróság legitim jogfejlesztése vagy tilos jogalkotása? (I. rész) in: Közjogi Szemle 4/2009
• Herbert Küpper: IT-alapjog és elektronikus magánszféra – az alkotmánybíróság legitim jogfejlesztése vagy tilos jogalkotása? (II. rész) in: Közjogi Szemle 1/2010
• Koltay András: A magánszféra és a sajtó (Jogi Fórum)
• Koltay András: „A cenzúra éj...” - Gondolatok a sajtó előzetes szabályozásáról (Jogi Fórum)