Legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való jog (összefüggésben az egészséges környezethez való joggal)

 

Vitavezető kérdések (ajánlott):

• A legmagasabb szintű testi és leki egészséghez való jog helye az alapjogok rendszerében?
• Az Alkotmány 18. § és 70/D §-ának egymáshoz való viszonya?
• Alapjog vagy kötelezettség?
• Mit tehet az állam az egészséghez való jog biztosítása érdekében (a jog intézményi oldala)? Mire köteles illetve mire kötelezheti az egyént?
• Lehet-e alkotmányos indoka annak, hogy az „önpusztító” szokásokat büntetőjogilag is szankcionálja a jogrend?
• Hogy alakul az egészséghez fűződő jog a gyermekeknél?
• Dohányzást korlátozó, közvetve akadályozó intézkedések alkotmányjogi megítélése
• A végletek emberei: egészségesek az extrém sportok? Meddig terjedhet az állami szabályozás az extrém sportok vonatkozásában?

 

Az egészséges környezethez való jog

Összeállította: Jakó Nóra

Az emberi jogok nem állandóak, ki vannak téve a változásoknak, katalógusuk és tartalmuk folyamatosan változik a társadalmi környezetnek megfelelően, amelyben léteznek. Dinamikus fejlődésük nemzetközi szinten sokkal intenzívebb, mint az egyes államok törvényhozási gyakorlatában. [1]Az emberi jogok XX. századi fejlődése során az egyik leglátványosabb szakasz volt a harmadik generáció körébe sorolható igények megjelenése. Az utóbbi éveket számos fogalom (emberi jogok, fejlődés, környezet, népesedés, biztonság) teljes körű újraértelmezése fémjelzi, tekintettel azokra a globális kérdésekre, amelyek az emberiség egészére hatással vannak. [2]Az egyén boldogulása, emberi jogainak érvényesülése szoros kapcsolatban áll a globális problémákkal: a környezetszennyezéssel, az államok gazdasági különbségeivel, az államok közötti fegyveres konfliktusokkal és a polgárháborúkkal, az éhezéssel. Mivel létében képesek veszélyeztetni az emberiséget megoldásukhoz már nem elég az állam aktív beavatkozása, hanem ehhez az államok nemzetközi együttműködése (szolidaritása) szükséges.

Mivel e jogok egyelőre csak a kialakulás stádiumában vannak, pontosan nehéz meghatározni e jogosultságok alanyát, a kötelezettek személyét, a jogok tartalmát és pontos körét. A környezethez való jog azonban az emberi jogok harmadik generációjához tartozó jogok klasszikus példájaként említhető.

 

3. Az egészséges környezethez való jog

 

Mind a nemzeti és nemzetközi jogalkotásban, mind a szakirodalomban rendkívül sokféle jelzőt találhatunk (például egészséges, tiszta, ép, természetes, megfelelő, biztonságos, kiegyensúlyozott, zavartalan, esztétikus, emberhez méltó, jólétet biztosító, ép, fejlődést biztosító), melyeket gyakran összekapcsolva is használnak (például egészséget és jólétet biztosító).[3] Ezen kívül a környezethez való jog felfogható szűkebb és tágabb értelemben is.[4]Sőt, szoktak beszélni a környezet védelméhez, illetve megóvásához való jogról is. Tagadhatatlan, hogy minden embert megillet a jog, hogy óvja, védje a környezetét, ez azonban a környezethez való jognak csak egy részét képezi. Másrészt a környezet védelme nem csupán jog, hanem erkölcsi kötelesség is (egyelőre). Ezért a továbbiakban inkább az egészséges környezethez való jog kifejezést használom, amely a többi emberi joghoz (elsősorban az élethez és a testi-lelki egészséghez való joghoz) fűződő kapcsolatát jobban kifejezi.

Az egészséges környezethez való jog azonban kivételt képez, ugyanis lehetnek olyan lokális elemei, melyeket az egyén alanyi jogként államával szemben érvényesíthet. A környezetvédelemre vonatkozó alkotmányos előírások és törvények megsértésével kapcsolatos kárigényekre vonatkozóan még nem alakult ki jelentős gyakorlat, összefüggése azonban kétségtelen más emberi jogokkal.[5]Annak ellenére, hogy sem az 1950-ben, Rómában elfogadott, az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, sem a jegyzőkönyvei nem tartalmazzák az egészséges környezethez való jogot, a Bíróság gyakorlata arra mutat, hogy a környezeti károkozás olyan emberi jogok sérelméhez vezethet, amelyeket az Egyezmény elismer.

Az első generációs emberi jogok nemzetközi védelme legfontosabb intézményeként az Emberi Jogok Európai Bíróságához érkeznek kifejezetten a környezetvédelmi problémákkal foglalkozó panaszok. A testület a környezetvédelmi tárgyú ügyekben az Egyezmény megsértését több esetben a magán- családi élet tiszteletben tartásának sérelmére hivatkozva állapította meg.

A Bíróság 1994. december 9-én hozta meg határozatát a López Ostra kontra Spanyolország ügyben, melyben megállapította, hogy a környezeti ártalom alkalmas az Egyezmény 8. Cikkében megfogalmazott, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog megsértésére, így annak ellenére védelmet élvezhetnek a környezeti érdekek, hogy nem jelennek meg emberi jogként az Egyezményben. De a Guerra and Others v. Italy ügyben is hasonló ítélet született.

1989-ben, az Alkotmány átfogó módosítása során (1989. évi XXXI. tv.) az I. fejezetbe, az „Általános rendelkezések” közé került az egészséges környezethez való jog, melynek 18. §-a kimondja:

„A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”

A XII. fejezetben, amely az „Alapvető jogok és kötelességek” címet viseli, szintén megjelenik a környezetvédelem, de itt csupán az egészséghez való jog biztosításának eszközeként:

70/D.§.(1) „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”

 

A magyar jogalkotó az európai gyakorlattól idegen megoldást választva nem az egészség védelméhez vagy egészségügyi ellátáshoz, hanem a „lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez” való jogot hirdette meg az Alkotmányban.

Sajnos jelenleg sem a lakosság egészsége, sem a munkavédelem és az egészségügy helyzete, és legkevésbé a rendszeres testedzés lehetősége nem garantálja ezt.

Az egészséges környezethez való jog emellett önálló alapjogként is megállja a helyét, ezért az Alkotmányban is ennek megfelelő módon kellene szerepelnie.[6]

Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott az egészséges környezethez való joggal, először a néhai Antall József miniszterelnök és az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága indítványozták az Alkotmány 18. és 70/D. §-ának az értelmezését. Az Alkotmánybíróság a 996/G/1990. AB határozatban megállapította, hogy sem az egészséges környezethez való jog definiálása, sem a környezetvédelemmel kapcsolatos állami feladatok felsorolása nem lehet feladata elvont alkotmányértelmezésnek. Ezen alkotmányos jog megvalósítását szolgáló alanyi jogok összességét csak a törvényhozás és a bírói gyakorlat határozhatja meg. A két alkotmányhely alapján „az állam kétségtelenül köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére. Sem a 18.§ szóhasználata (az „egészséges környezethez” való jog), sem az állami környezetvédelmi feladat beágyazása a 70/D. §-ban az egészséghez való jog megvalósításának eszközei közé nem értelmezhető a környezethez való jog korlátozásaként. Az is megállapítható, hogy az állam kötelességeinek magukban kell foglalniuk az élet természeti alapjainak védelmét, ki kell terjedniük a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére, a környezettel kapcsolatos információhoz jutás és az érintetteknek a döntések előkészítésében való részvétele biztosítására. Annak meghatározása azonban, hogy ezen állami kötelezettségekből milyen konkrét jogalkotási és kormányzati teendők származnak, már csak törvényhozási úton történhet”.

A határozathoz fűzött különvélemény felsorolja az állam főbb kötelességeit, valamint megállapítja, hogy az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében megállapított alapjogból levezethető az egészséges környezet károsodása által előidézett egyéni sérelem orvoslásának bíróság előtt érvényesíthető igénye is.

A 28/1994. (V. 20.) AB határozat megállapította, hogy a „környezethez való jog jelenlegi formájában nem alanyi alapjog, de nem is pusztán alkotmányos feladat vagy államcél, amelynek megvalósítási eszközeit az állam szabadon választhatja meg” Elsősorban „önállósult és önmagában vett intézményvédelem, azaz olyan sajátos alapjog, amelynek az objektív, intézményvédelmi oldala túlnyomó és meghatározó”. Az állam környezetvédelemre vonatkozó kötelességei teljesítésének garanciáit emeli az alapjogok szintjére. „E jog sajátosságai folytán mindazokat a feladatokat, amelyeket másutt alanyi jogok védelmével teljesít az állam, itt törvényi és szervezeti garanciák nyújtásával kell ellátnia”

A határozat elismeri, hogy e jog érvényesítéséhez is kell alanyi jogokat alapítani, de ezek a környezetvédelemmel csak közvetetten függnek össze. A kifejezetten környezetvédelmi vonatkozású alanyi jogok viszont eljárási jellegűek, mint amilyen az engedélyezési eljárásban való részvétel joga. „A környezetvédelemben használatos alanyi jogok többsége nem sajátosan környezetvédelmi célt szolgál, hanem többek között erre a célra is használható”, mint például a közérdekű adatok megismeréséhez való jog. Legszorosabb kapcsolata az élethez való joggal van, alanya valójában az „emberiség” és a „természet” lehetne.

„Az Alkotmányban biztosított környezethez való jog a környezet védelmére és az élet természeti alapjának fenntartására vonatkozó állami kötelességet jelenti. Az egyedi alanyi jogok ez idő szerint e jog megvalósításában csak mellékesek.(…) Itt tehát az alanyi jogok feladatát is jogalkotási és szervezési garanciákkal kell az államnak pótolnia”

A védelem szintjét (…) döntően befolyásolja a környezetvédelem tárgya is: az élet természeti alapjainak véges volta és a természeti károk jelentős részének visszafordíthatatlansága, s végül az a tény, hogy mindezek az emberi élethez való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítja. Mindez a környezethez való jog jogalkotással való védelmének különös, már jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg.”

Az Alkotmánybíróság azt is deklarálta, hogy e jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van.

A határozathoz fűzött különvélemény megállapítja, hogy az Alkotmány 18.§-a az érvényesítés eszközeivel kapcsolatban részletes szabályokat nem tartalmaz, az egészséges környezethez való jog érvényesítését az állam kifejezetten magának tartotta fenn. Azonban az indokolás IV. 1. pontja szerint ”az állam nem élvez szabadságot abban, hogy a környezet állapotát romlani engedje, vagy a romlás kockázatát megengedje.” Ez utóbbi az ún. „non-derogation principle”, amely alapján az Alkotmánybíróság meg tudta akadályozni az állami tulajdonú védett erdők és más védett természeti területek privatizációját. Kárpótlásra és a szövetkezeti tagok járandóságának kiadására ugyanis akkoriban már természetvédelmi oltalom alá eső területeket is kijelöltek a földkiadó bizottságok. A kárpótláshoz kártalanítani kellett a védett területeket használó szövetkezetek tagjait, a privatizált földeket pedig meg kellett vásárolják a tulajdonosoktól.[7]

Az egészséges környezethez való jog későbbi határozatokban is megjelennek: a környezethez való jog több mint puszta alkotmányos feladat vagy államcél: e jog korlátozása csak ugyanolyan feltételekkel engedhető meg, mint az alanyi alapjogoké: a korlátozásnak más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlennek és az elérni kívánt céllal arányosnak kell lennie.”

Ezen kívül utalás történik rá a 48/1997. (X. 6.) és a 48/1998. (X. 23.) AB határozatban is. Utóbbi szoros összefüggést állapít meg az egészséges környezethez való jog, az élethez való jog és a többi életvédelmet szolgáló alanyi jog, állami kötelesség, államcél között. Összességében megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság az egészséges környezethez való jogot élő állampolgári jogként értelmezi, megállapítja az összefüggését más jogokkal (pl. élethez való jog, egészséghez való jog), de érvényesítését „ez idő szerint” kizárólag az állam kötelességévé teszi.

Az Alkotmánybíróság arra törekszik, hogy e jog ne csupán egyre inkább elfogadott hivatkozási alappá váljék, hanem a környezetvédelem más elvi kérdéseivel (pl. megelőzés) való kapcsolat is egyre nyilvánvalóbb legyen. Fontos, hogy a joggyakorlat, különösen a bírói jogalkalmazás is magáévá tegye minél előbb a környezetvédelem érdekeit. Magyarországon elegendő szakmai tapasztalattal és tekintéllyel rendelkezik ahhoz, hogy- akár az előbb említett alkotmánybírósági alapok segítségével- az egészséges környezethez való jog értelmezőjeként és védelmezőjeként jelenhessen meg.

Az egészséges környezethez való jog tehát lényegében egy absztrakt emberi jog, melynek érvényesülését konkrét eljárási szabályokban kell biztosítani. Ezek a konkrét eljárási szabályok teszik lehetővé – többek között – a társadalom részvételét a környezetvédelmi döntéshozatalban.

---

[1] Viktor Mavi: The Challenges to Human Rights Theory: the Third Generation of Human Rights, Questions of International Law vol. 5. (ed. H. Bokor-Szegő), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1991. 124. o.

[2] Mankind and the Environment (What rights for the twenty-first century?), Paris, Frison-Roche, 1997. 145. o.

[3] Bruhács János: A környezethez való jog és az emberi jogok nemzetközi rendszere. Acta Humana 1991. 4.

szám 3. o.

[4] Bándi Gyula: Környezetjog. Budapest, Osiris Kiadó, 1999. 53-54. o.

[5] Bokorné Szegő Hanna: Nemzetközi jog, Aula Kiadó, Budapest, 1999. 234. o.

[6] Fodor László-Prugberger Tamás: A környezetjog rendszere, elméleti és gyakorlati kérdései,

Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 1996. 162. o.

[7] A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény írta elő a kisajátítást, eredetileg 2001 végéig; a határidőt később 2006 decemberére módosították. A gyakorlatban a kisajátítás előtt az illetékes nemzeti parkok igazgatóság megegyezést keresnek (adásvételi szerződést kötnek) a tulajdonosokkal, majd kezelésbe veszik a területet. Kezdetben még viszonylag alacsony áron volt lehetőség, nagy kiterjedésű területeket vásárolni, és az állami forrás is bőségesebb volt.

 

Ajánlott irodalom:

 

• 24/1994. (V. 20.) AB határozat-államot terhelő környezetvédelmi kötelezettség
• 48/1998. (XI.23.) AB határozat
• 56/1995. (IX. 15.) AB határozat- nem alapjog
• 54/1996 (XI. 30.) AB határozat- „lehető legmagasabb szint”
• 43/2005. (XI. 14.) AB határozat- testi- lelki egészség
• 54/2004. (XII.13.) AB határozat
• 37/2000. (X.31.) AB határozat
• 996/G/1990. AB határozat- környezet fogalma nem értelmezhető kiterjesztően

 

Egészséges környezethez való jog:

• Fodor László: Környezetvédelem az alkotmányban. Budapest, Debrcen, Gondolat- Debreceni Egyetem ÁJK 2006.
• Fodor László: A környezethez való jog dogmatikája napjaink kihívásai tükrében. Miskolci jogi szemle, 2007. (2. évf.) 1. sz. 5-19. old.
• Fodor László: Az Alkotmánybíróság környezetvédelmi határozatainak kritikája
  Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis, 2005. ([5. évf.]) 5. sz. [53]-99. old.
• Fodor László: A környezet védelme a német alkotmányjogban
  Magyar jog, 2004. (51. évf.) 3. sz. 168-179. old
• Fodor László: A magyar Alkotmány és a német szövetségi alaptörvény környezetvédelmi rendelkezéseinek összehasonlítása
  Collectio Iuridica Universitatis Debreceniensis, 2004. ([3. évf.]) 4. sz. [69]-100. old.
• Fodor László: A környezetvédelem megjelenése Európa alkotmányaiban
  Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, 2002. (20. évf.) 2. sz. 373-400. old.
• Majtényi Balázs: A jövő nemzedékek és természeti tárgyak köztársasága? Fundamentum 2008/1. 17-28.
• Majtényi Balázs: Belátásukra bízzák? - Az Európai Tanács tagállamai és a környezetvédelem. Föld-rész : referált nemzetközi és jogi folyóirat, 2009. (2. évf.) 2. sz. 65-69. old.
• Majtényi Balázs - Győri Gábor (ford.): A Right without a Subject? The Right to a Healthy Environment in the Hungarian Constitution and the Practice of the Hungarian Constitutional Court. Fundamentum : az emberi jogok folyóirata, 2008. (12. évf.) 5. sz. 22-35. old.
• Julesz Máté: Az egészséges környezethez való jog és a jövő nemzedékek védelme. Educatio, 2008. (17. évf.) 1. sz. 158-166. old.
• Julesz Máté: Az egészséges környezethez való jog és a jövő nemzedékek védelme mint közigazgatási kötelezettséget keletkeztető alapjogok, in: Acta Humana: emberi jogi közlemények, 2008. (19. évf.) 1-2. sz. [129]-136. old.

• Az egészséges környezethez való joggal kapcsolatos alkotmányozási javaslatok
• A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának véleménye az országgyűlési biztosi struktúra működésével kapcsolatosan
• A jövő nemzedékek országgyűlési biztosának javaslatai az új alkotmány koncepciójának kidolgozásához

Dohányzás:

• 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól
• Dr. Szilágyi Tibor: Fejlett demokráciák és a passzív dohányzás: a dohányzási tilalommal minden ország nyer.
  
• Liber Ádám: Dohányreklám-tilalom és véleményszabadság In: Fundamentum 2008/2.
• Pikó Bettina - Balázs Máté Ádám - Page, Randy M.: A médiatudatosság jelentősége a serdülők dohányzásában és alkoholfogyasztásában, in: LAM Lege Artis Medicinae, 2010. (20. évf.) 2. sz. 143-147. old.

• 6/2009. (III. 3.) A közterületen történő dohányzás rendjéről
• http://nol.hu/belfold/a_megallokban_is_tilos_lesz_a_dohanyzas_budapesten

Vízhez való jog:

• Kecskés Gábor: A vízhez való jog nemzetközi jogi koncepciója. Állam és jogtudomány, 2009. (50. évf.) 4. sz. 569-598. old.
• Böszörményi Jenő (ford.): Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának 15. sz. általános kommentárja (2002) : a vízhez való jog, in: Acta Humana: emberi jogi közlemények, 2004. (15. évf.) 1. sz. [149]-164. old.
• Kardos Gábor: A vízhez való jog. in: Acta Humana: emberi jogi közlemények, 2004. (15. évf.) 1. sz. [93]-98. old.
• http://internationallawobserver.eu/2010/07/30/un-general-assembly-recognizes-right-to-water-as-a-human-right/
• http://www.who.int/water_sanitation_health/humanrights/en/
• http://www.righttowater.info/
• http://www.streetnewsservice.org/news/2010/july/feed-242/eu-project/a-vízhez-való-jog-megoszthatja-a-világot.aspx

Extrém sportok:

• Hegedűs Anikó levele az Alkotmánybíróságnak - Extrém Sportok http://www.hffa.hu/index.php/erdekvedelem/67-dr-hegeds-aniko-alkotmanybirosaghoz-intezett-levele.html