Szociális biztonsághoz való jog

Vitavezető kérdések (ajánlott):

• Jóléti állam-szociális állam- szociális jogállam elhatárolása
• Helye az alapjogok rendszerében
• Állami kötelezettség vagy alapjog?
• Létminimum és emberi méltósághoz való jog
• Beszélhetünk-e társadalombiztosításhoz való jogról?
• Hol van az „ellátások határa”? Szociális jogok korlátozhatósága

Szociális biztonsághoz való jog

Összeállította: Jakó Nóra

Annak ellenére, hogy az alkotmány több helyen is foglalkozik a szociális biztonsághoz való jog szabályozásával, rendelkezéseinek konkrét tartalma mind a mai napig meghatározatlan maradt, s értelmezésükről az Alkotmánybíróságon belül sem alakult ki egységes álláspont. Az alkotmánybírók többségének véleménye szerint az alapjogként valószabályozás- meglehetősen furcsa módon nem keletkeztet alanyi jogot az ellátásokra: az mindössze az állam kötelezettségvállalását jelenti, amelynek mértékét a törvényhozás és a kormány teherbíró képességének függvényében állapíthatja meg.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A magyar Alkotmány tehát- sok ország alkotmányától eltérően, például NSZK, Franciaország, Spanyolország- nem minősíti az államot szociális jogállamnak. a jogállamiság deklarálása Magyarországon tehát kizárólag formális joguralomként értelmezendő, s tartalmi kérdésekben továbbutal az egyéb, nevesített alkotmányos jogokra. Csak abban az esetben lehet közvetlenül a jogállamiság elvét felhívni, ha az adott kérdésben ilyen jogokat az alkotmány nem ismer.

A 70/E. §- nak a rendelkezése, amely szerint az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz, nem ad senkinek alanyi jogot a szociális biztonságra, minthogy jogi igények ilyen általánosságban nem definiálhatók. A vonatkozó alanyi jogokat a törvényhozásnak (és a bírói gyakorlatnak) kell meghatároznia.

A 70/E. §-t és a 17. §-sal együtt vizsgálva, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik, megállapítható, hogy a szociális jogok vonatkozásában nem alanyi jogról, hanem állami feladatról van szó. A szociális gondoskodásnak semmilyen mértékét, és semmilyen ismérvét az alkotmány nem állapítja meg, mindezek megállapítása és megvalósítása a törvényhozás és a kormány felelőssége és kötelessége. (Az alkotmány nem garantálja a létminimumot sem, az egyetlen nevesített állami feladat az öregek, munkanélküliek és más megnevezett rétegek megélhetéséhez szükséges ellátás.[1]

Sólyom László évelése az Alkotmánybíróságon belüli többségi véleményt tükrözi, ugyanakkor ezt követően a testületen belül kialakult némi irányváltás. Akadtak olyan bírák, akik a 70/E. § (1) bekezdését kvázi szociális állami klauzulaként kezeli, mely az Alkotmányból hiányzó szociális állami klauzula helyettesítésére szolgálna.

Az Alkotmánybírósági belüli többségi véleménnyel szemben több alkotmánybíró: Kilényi Géza, Vörös Imre, Szabó András és Zlinszky János szükségesnek tartotta különvéleményben rögzíteni, hogy a szociális biztonságnak az alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében rögzített elve nem csupán állami feladat, hanem valóságos alapjog is. Az alkotmányban rögzített szociális biztonsághoz való jog nem csupán program. Magyarországon egyenesen folyik a jogállamiság fogalmából, noha nem feltétlenül tartozik a jogállamiság elvont fogalmához. [2]

A többségi felfogás szerint ezzel szemben egyéni jogként kizárólag a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jog fogalmazható meg. A 32/1998. (VI. 25.9 AB határozat az ellátási minimum megvalósulását az emberi méltósághoz való jog érvényre jutásával kapcsolta össze.

A szociális biztonsághoz való jog alkotmányos újraszabályozására irányuló vitákban a legnagyobb nézetkülönbségek az egyes alternatívák közti választás várható társadalmi következményeivel kapcsolatosak. Az alapjogként való szabályozást ellenzők azzal érvelnek, hogy az ún. Pozitív jogok alkotmányba foglalása intézményesítené az állam beavatkozását a szabadpiaci működésbe, áttekinthetetlenné a gazdasági és politikai prioritások rendszerét, a gondoskodó állam képének megrajzolásával tovább erősítené a polgárok önmaguk megsegítésére való képtelenségének tudatát, és így gátolná a civil társadalom fejlődését, a bíróságokat pedig a - a rendelkezésre álló források szűkössége miatt- kikényszeríthetetlen jogokkal összefüggő viták eldöntésére kötelezve aláásná az egész jogrendszer tekintélyét.[3]

A szociális jogok védelmezői ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy az alkotmányos garanciák hiánya a rászorultsági elv mind szélesebb körben való alkalmazására, valamint az érdemes és érdemtelen szegények közti különbségtevére csábítana, és ezzel valamint a jogosultsági feltételek és ellátások megalázó mértékének diszkrecionális alapon történő elbírálásán keresztül megalázó helyzetek kialakulásához, szegények stigmatizálásához, jelentős csoportok ellátatlanul maradásához, végső soron pedig a társadalom végeleges kettészakadásához vezetne. A szociális jogok szabályozásának összhangban kell állnia az alkotmány többi rendelkezésével, és általában is meg kell felelnie a jog zárt struktúrájából származó szigorú logikai elvárásoknak.[4]

Az emberi jogok egyik megkülönböztető jegye az, hogy mindenkit megilletőnek és mindenkivel szemben érvényesíthetőnek kell lenniük. A szociális jogok viszont sokak véleménye szerint egyik követelményt sem elégítik ki, s már csak ezért sem tekinthetők a hagyományos értelemben vett emberi jogoknak. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdéséből nem vezethetőek le meghatározott szociális jogok. A szociális biztonság elemeit a közönséges törvényekkel biztosított szociális jogok alkotják, a szociális biztonság alkotmánybírósági gyakorlatban kialakított mértéke pedig nem lehet más, mint az adott szociálisan kockázatos élethelyzetre vonatkozó szociális jogok által biztosított „megélhetéshez szükséges ellátás”.

A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a szociális jogok korlátozása szempontjából a jogállamiságból következő jogbiztonságnak és a tulajdonhoz való jognak van jelentősége. Az AB ugyanakkor a jogállami jogbiztonság követelményei szerint azt állapította meg, hogy a jogszabályban biztosított szociális jogok érvényesülésébe vetett bizalmat védeni kell. A bizalomvédelem meglehetősen absztrakt fogalma a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban gyakran összefonódik a „szerzett jogok”[5] védelmével. A szociális jogok teljesülése általában ki van téve az érvényesülés szempontjából releváns körülmények változásának, amelyeket a jogalkotó a jogokat korlátozó előírások formájában kifejezésre juttathat. Ez a védelem a szociális jogok korlátozhatósága elé állít alkotmányossági akadályokat. A szociális jogokat korlátozó intézkedések alkotmányellenességének vizsgálata a szükségesség és arányosság tesztje alapján történik. A szükségesség oldalán legalább vizsgálni kell, hogy az adott korlátozás indokai fennállnak-e, illetve, hogy a korlátozás legalkalmasabb módját választotta-e a jogalkotó. Az arányosság oldalán legalább azt kell vizsgálni, hogy a korlátozás kiegyenlítésére van-e mód a szociális rendszer keretein kívül, hogy a korlátozással érintett szociális jogosultságot a szociális biztonsági rendszer más elemei a megfelelő szinten kompenzálják-e, végül, hogy a korlátozás terhei arányban állnak-e azzal az általánosabb előnnyel, amelyet a korlátozással a jogalkotó elérni szándékozott.[6]

[1] Sólyom László párhuzamos véleménye, 31/1990. (XII. 18.) AB határozat, ABH 1990, 136, 141-142.

[2] Kilényi Géza, Vörös Imre, Szabó András és Zlinszky János különvéleménye, 24/1991. (V.18.) AB végzés, ABH 1991, 363, 366.

[3] JUHÁSZ GÁBOR: Az alkotmányeszme mostohagyermeke: néhány gondolat a szociális biztonsághoz való jog természetéről és szabályozásáról. Esély: társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 1996. (7. évf.) 3. sz. 30. old.

[4] Uo.

[5] Pl.: terhességi gondozási segély, családi pótlék, nyugdíjjogosultság

[6] HALMAI GÁBOR- TÓTH GÁBOR ATTILA: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 831.o.

Ajánlott irodalom:

• 31/1990. (XII. 18.) AB határozat, Sólyom László párhuzamos véleménye
• 45/1991. (IX. 10.) AB határozat- kvázi szociális állami klauzula
• 43/1995. (VI. 30.) AB határozat- alkotmányos cél
• 24/1991. (V. 18.) AB végzés különvéleménye- alapjog
• 31/1993. (V. 21.) AB határozat Zlinszky János különvéleménye- alanyi jog
• 28/1994. (V. 20.) AB határozat-kivételesen van alanyi jogi oldaluk
• 1999. évi C. tv. az Európai Szociális Karta kihirdetéséről
• Balogh Zsolt: Paradigmaváltás lehetőségei a szociális jogok védelme terén. Jogtudományi Közlöny 2005/9. 361-371. oldal
• Juhász Gábor: Az alkotmányeszme mostohagyermeke: néhány gondolat a szociális biztonsághoz való jog természetéről és szabályozásáról. Esély 1996/3. 29-47. oldal

Összefüggések az Alkotmány más rendelkezéseivel:

13.§- tulajdonhoz való jog: „vásárolt jog” elve, TB-ellátások tulajdonszerű védelme

• 26/1993. (IV. 29) AB határozat
• 64/1993. (XII.22) AB határozat
• 43/1995. (VI. 30.) AB határozat- tulajdonvédelem a biztosítási elemet tartalmazó ellátásokra
• 772/B/1990. AB határozat- elvonások, állami beavatkozások arányossága
• 16/1996. (V. 3. )AB határozat-szerzett jogok, „jogalkotói ígéret tartama”

17. §-Rászorulókról való gondoskodás:

• 31/1990. (XII. 18.) AB határozat

70/A.§- diszkrimináció tilalma:

• 26/1993. (IV. 29.) AB határozat
• 39/1999. (XII.21.) AB határozat

Létminimum

• 32/1998. (VI. 25.) AB határozat- ellátási minimum
• 42/2000. (XI. 8.) AB határozat- megélhetési minimum, lakhatáshoz való jog
• Dögei Ilona: A létminimum alatt élők problémái. Esély: társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 1999. (10. évf.) 5. sz. 14-34. old.
• Létminimum: a KSH új számításai, adatok 1995-ről. Háló: a Szociális Szakmai Szövetség hírlevele, 1996. (2. évf.) 7-8. sz. 2-5. old.
• Salamon Pálné: A létminimum és akik alatta élnek. Esély: társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 1991. (3. évf.) 4. sz. 58-73. old.
• Létminimum és társadalmi minimum. Esély: társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, 1991. (3. évf.) 6. sz. 84-96. old.
• http://letminimumalatteloktarsasaga.network.hu/
• http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/gazdasag/egy-csaladnak-mar-200-ezer-felett-a-letminimum-242299