A véleménynyilvánítás szabadságának eredete és határai:

Vitavezető kérdések (ajánlott):

• A véleményszabadság történeti dimenziói, jelentőségének megerősödése, alapjogi tesztek a véleményszabadság védelmében
• Milyen más alapjogokkal és alkotmányos értékekkel ütközhet a véleményszabadság? A főbb határterületek azonosítása
• Korlátozás lehetőségei és csoportosításuk a hatályos szabályozásban (USA, AB, EJEB)
• Az egyes korlátok szükségessége és arányossága, ezt milyen körülmények befolyásolják?
• Kényes kérdések, mint: „gyűlöletbeszéd”, holokauszt-tagadás, önkényuralmi jelképek használata - Szigorítás/enyhítés szükségessége, indokoltsága

A véleménynyilvánítás szabadsága I. - Védett érdekek, érdekcsoportok - gyűlöletbeszéd, holokauszt-tagadás
Összeállították: Vida-Sós Tünde és Jakó Nóra

A véleménynyilvánítás szabadsága több alapjogot foglal magában. Ezt fejezi ki a magyar Alkotmánybíróságnak az a megállapítása, hogy a véleményszabadság a kommunikációs szabadságjogok anyajoga. A véleményszabadság a magyar alkotmányban biztosított jogok képzeletbeli hierarchiájában az abszolútnak ítélt élethez és emberi méltósághoz való jog után foglal helyet. Ebből eredő jogok a szólás- és sajtó szabadság, mely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jog, az információk megszerzésének szabadsága. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik a művészi, az irodalmi alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága is. A véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódik továbbá a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog. Ez a jogegyüttes teszi lehetővé az egyén megalapozott részvételét a társadalmi és politikai folyamatokban (lásd: 30/1992. (V.26.) ABH). Nemzetközileg elfogadott gyakorlat szerint a véleményszabadsághoz hozzátartozik az a jog is, hogy valaki ne nyilvánítson véleményt. Ezt nevezik negatív véleménynyilvánítási szabadságnak.

A klasszikus felfogás a véleménynyilvánítás szabadságát kizárólag egyéni jogként definiálta. Az elektronikus média megjelenése következtében az európai alkotmánybíróságok – amint a magyar Alkotmánybíróság is tette – a véleménynyilvánítás szabadságát annak állami intézményvédelmi oldalával együtt határozzák meg. (Lásd: Ádám Antal – Halmai Gábor: A véleményszabadság problémái az alkotmánybíráskodásban. In: Acta Humana, 1996/24. 11.o.)

Az, hogy egy megnyilatkozás a véleményszabadság körébe tartozik-e alapvetően attól függ, hogyan definiáljuk a véleményt. A legszélesebb értelemben nemcsak a hírek közlésének és továbbításának jogát öleli fel, hanem általában mindenféle közlés szabadságát mások irányába, mégpedig függetlenül a közlés módjától és a közlemény értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától. Védelmet élveznek tehát a valótlan tényállítások is, hiszen általában nincs jogi kötelezettség az igazmondásra, kivéve ha ezt jogszabály kifejezetten előírja (lásd: 36/1994. (VI.24.) ABH)

A véleménynyilvánítás szabadsága bármennyire is jelentős a modern társadalmakban, nem korlátozhatatlan. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (PPJE) is kimondja hogy a korlátozásokat kifejezetten törvénynek kell megállapítania és csak olyanok lehetnek, amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az állambiztonság, vagy a közrend, közegészségügy vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

A demokratikus jogrendszerekben általában négy csoportba sorolhatók azok az érdekek, amelyeknek védelmében igazolható a vélemények állami korlátozása. Az első csoportba az állam érdekei tartoznak (az állam alkotmányos alaprendjének védelme, a külső és belső biztonsága, a közjogi tisztségviselők és az állami szimbólumok esetleges védelme), az ilyen tartalmú véleménynyilvánítást nevezzük politika beszédnek. A második csoportba egyes társadalmi csoportok érdekeinek védelme tartozik faji, etnikai, vallási, nemi diszkriminációt jelentő megnyilvánulásokkal szemben (gyűlöletbeszéd). A harmadik kategóriát a társadalom egészének olyan érdekei alkotják, mint például a köznyugalom vagy a közerkölcs. Végül a védendő érdekek negyedik körét mindenekelőtt az egyéni becsület védelme képezi, amelybe beletartoznak az egyén személységi jogai, magántitkai éppúgy, mint egy vállalkozás jó hírneve, üzleti titkai. (Lásd: Halmai Gábor: A véleményszabadság alkotmányos szabályozása. In: Acta Humana 1995/18-19.)

A magyar Alkotmánybíróság számos jelentős – jellemzően büntető törvénykönyvi tényállások alkotmányosságával foglalkozó – döntésével határozta meg a véleményszabadság korlátozásával kapcsolatos általános alaptételeit.

Politikai beszéd:

A mai magyar jogrendszer is lehetővé teszi a véleményszabadság – és ezzel együtt az információszabadság – korlátozását az államtitok védelme érdekében (erre vonatkozó jogeseteket lásd: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 329-330.o.)

A politikai véleménynyilvánítás egyik szokásos módja, hogy az állami-politikai berendezkedéssel kapcsolatos véleményét valaki az állam különböző szimbólumaira (címer, zászló, himnusz) utaló megjegyzésekkel, magatartásokkal (pl. zászlóégetés) juttatja kifejezésre (szimbolikus vagy jelképes beszéd). A nemzeti jelképek büntetőjogi védelmének alkotmányossága kapcsán született alkotmánybírósági határozat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, a nemzeti jelképek megsértése esetén pedig a magyar alkotmánybírák álláspontja szerint nem ilyen magatartásról van szó (lásd: 13/2000. (V.12.) ABH ).

Gyűlöletbeszéd:

Az Alkotmánybíróság először a Büntető törvénykönyv közösség elleni izgatásról szóló passzusának alkotmányossági vizsgálata során találkozott a gyűlöletbeszéd korlátozhatóságának problémájával. A 30/1992. számú határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányosnak ítélte a Btk. gyűlöletre uszítás tényállását, ugyanakkor alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a gyalázkodás tényállását. Az ítélet indokolása abból indul ki, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, egyfajta „anyajoga” a kommunikációs alapjogoknak. Azt is kimondja a határozat hogy a véleménynyilvánításhoz való jog védelme független a vélemény tartalmától (tartalomsemleges védelem). A gyalázkodási tényállás alkotmányellenessé nyilvánításának fő indoka az volt, hogy ebben az esetben valójában a vélemény értéktartalma alapján minősít a törvényhozó, s ehhez a köznyugalom sérelme csak feltételezés és statisztikai valószínűség alapján kapcsolódott. A tartalomsemleges védelem elve szerint ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadágának csak alkotmányosan meghúzott külső korlátai vannak, s a gyalázkodás tényállása nem ilyen korlátot állított, ezáltal szükségtelenül és az elérni kívánt célhoz képest aránytalanul korlátozta a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot(lásd részletesen: 30/1992. (V.26.) ABH). Az Alkotmánybíróság ezen alaphatározatot követően több alkalommal is foglalkozott a közösség elleni izgatás, illetve a gyalázkodás bűncselekményével (lásd: 12/1999. (V.21.) ABH, 18/2004. (V.25.) ABH, 95/2008. (VII.3.) ABH). A Btk-beli szabályozás mellett a Ptk. módosításával is próbált a törvényhozó védelmet nyújtani (erre vonatkozóan lásd: 96/2008. (VII.3.) ABH)

A közösség elleni izgatással kapcsolatos döntések mellett a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos másik fontos alkotmánybírósági ügy az önkényuralmi jelképek használatának Btk-ban szabályozott tilalmával volt kapcsolatban. (lásd: Marxim-ügy In: Fundamentum 1999/4., 14/2000. (V.12.) ABH, Halmai Gábor: Hátramenetben az alapjogvédelem? Fundamentum 2000/3.)

A köz érdekeit sértő beszéd:

A köz érdekeit sértő beszéd körébe olyan vélemények tartoznak, amelyeket a társadalom egészének védelme érdekében indokolt korlátozni. Ilyen, a közt szolgáló védendő érdekek a köznyugalom, a közerkölcs és a közegészség. Ezek az érdekek azért jelentik a sokszor legnehezebben megállapítható korlátait a véleménynyilvánításnak, mert nem lévén közvetlen sértett, a törvényalkotónak, illetve a bíróságoknak kell kitalálnia, mely vélemények sértik feltételezhetően az embereknek legalább a többségét annyira, hogy indokolt legyen a korlátozás. (A rémhírterjesztés alkotmányosságára lásd: 18/2000. (VI.6.) ABH, a közerkölcs védelmére lásd: 1996. évi I. törvény 5/A.§-5/F.§, a közegészség védelmére lásd: 37/2000. (X.31.) ABH)

A becsületsértő beszéd:

A véleménynyilvánítás határát, korlátját jelenti a magánszféra, mások személyhez fűződő jogainak, becsületének védelme. Az Alkotmánybíróság szerint a becsületvédelem büntetőjogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák. A 36/1994. (VI.24.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette a Btk. 232.§-át, amely – egyebek mellett – a közhatalom gyakorlói sérelmére elkövetett rágalmazást és becsületsértést a más személyek sérelmére elkövetett cselekményeknél súlyosabban büntette. A határozat rendelkező része értelmében a véleménynyilvánítási szabadág csak kisebb mértékben korlátozható a közhatalom gyakorlóinak és a közszereplőknek a védelmében (a hivatalos személyek, közszereplők szabad bírálatáról lásd: 36/1994. (VI.24.) ABH)

A törvényhozás tagjait megillető mentelmi jog egyik elemét jelentő immunitas (felelőtlenség) mentességet jelent a képviselői minőségben a törvényhozásban vagy azon kívül tanúsított magatartásukért, megnyilatkozásaikért – felszólalás, beszéd elmondása, közbeszólás stb. - , kivéve a polgári jogi úton történő helytállást, esetleg a rágalmazást, becsületsértést. Ez utóbbi kapcsán mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy „az alkotmány 61.§ (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a képviselői felelősségmentesség kiterjedjen az országgyűlési képviselőnek a képviselőtársát, más közhatalmat gyakorló személyt vagy közszereplő politikust érintő – a közügyek megvitatásával kapcsolatos – értékítéletet kifejező véleménynyilvánításra. A mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos eljárás során irányadó alkotmányos követelmény továbbá, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetében a parlamenti képviselő mentelmi joga kizárólag akkor függeszthető fel, ha a képviselő tudta, hogy a közlés, lényegét tekintve, valótlan.” (34/2004. (IX.28.) ABH)

• 30/1992 ABh.
• 36/1994 ABh.
• 95/2008. (VII.3.) Abh.
• 96/2008. (VII.3.) Abh.
• Vajnai v. Magyarország (Emberi Jogok Európai Bírósága)
• Halmai Gábor: A véleménynyilvánítás szabadsága. (In: Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberi jogok. Osiris Kiadó Budapest 2003) - különösen az USA-ban kialakult LB tesztek ügyében: Abrams v United States, New York Times v Sullivan, Schenck v United States, Brandenburg v Ohio, United States v O’Brien, Kovács v Cooper, Near v Minnesota, Red Lion Broadcasting Co v FCC, FCC v Pacifica Foundation, EJEB: Spycatcher ügy (Observer and Guardian v United Kingdom) [Az esetek rövid leírása a könyvben megtalálható]
  
• Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai (PhD értekezés, kiadja: Századvég, Budapest, 2009)
• Koltay András: A Vajnai ügy (in: JeMa - Jogesetek Magyarázata, 1/2010)
  
• C. Edwin Baker : Gyűlöletbeszéd, in: Fundamentum 2008/2. sz.
• Krokovay Zsolt, Polyák Gábor, Kaltenbach Jenő, Szilágyi-Gál Mihály, Molnár Péter, Koltay András: A gyűlöletbeszéd büntethetősége, in: Fundamentum 2008/2. sz.
• A Helsinki Bizottság és a NEKI javaslata a gyűlöletbeszéd és a sérelemdíj szabályozására, in: Fundamentum 2008/2. sz.
• A kisebbségi biztos javaslata a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre, in: Fundamentum 2008/2. sz.