Jakab Éva e művében egy, a jogi romanisztikában központi témának számító kérdéskört, nevezetesen az adásvételi szerződés esetén a felek veszélyviselésére irányadó szabályok értelmezését helyezi új tudományos megvilágításba. A tanulmány nem generatim az adásvételt tárgyalja, hanem e szerződési körön belül kiemeli azokat, amelyek kifejezetten szőlő, must vagy bor vételéről rendelkeznek. Ugyanis a bor e korban nem pusztán egy élvezeti cikknek, hanem alapvető élelmezési terméknek számított, ezért a mindennapi életben tömegesen fordultak elő olyan ügyletek, amelynek tárgyai bor-, must- vagy szőlővétel voltak, s e szerződések a borkészítés speciális folyamatai miatt különös szabályozást igényeltek.

A kutatási módszertan újdonsága abban áll, hogy a szerző nem a pandektisztikus alapokon felépülő, erősen elméleti-dogmatikus kategóriákból indul ki, hanem a hétköznapok szerződési gyakorlatát veszi alapul, és ennek megfelelően az értekezésében különösen nagy hangsúlyt fektet az Imperium területéről fennmaradt szerződési okiratok, szerződési formulák, és üzleti levelek jogi exegézisére, s ezt követően e forrásanyagból absztrahálható eredményeket hasonlítja össze a Corpus Iuris Civilis ún. „tudós jogával”. (Ez a metódus sok esetben egészen új nézőpontba helyezi a pl. Digestába felvett, borvételt tárgyaló fragmentumokba foglalt jogi problémák megközelítését, és ezáltal nagyban megkönnyíti ezek interpretációját.)

Az antik Róma szerződési praxisának rekonstruálása során megkerülhetetlen a görög-egyiptomi papiruszok okirati anyagának a feldolgozása. Felmerülhet a kérdés, hogy a lehet-e létjogosultsága a hellenisztikus-egyiptomi papiruszok bevonásának a római jogi kutatásokba? A válasz kétséget kizáróan az, hogy igen, ugyanis számos gazdaságtörténeti alapkutatás igazolta, hogy a tárgyalt időszakban (Kr.u. I. sz. – Kr. u. III. sz.) a Mediterránemu térsége az Imperiumon belül gazdasági egységet képzett, és ez az oka annak, hogy hasonló jogi megoldások olvashatók ki még az egymástól távol eső provinciákból származó okiratokból is.

A szerződési praxis kutatási eredményeinek felhasználása, és a jogösszehasonlítás legújabb módszereinek alkalmazása új dimenziókat nyitott meg a római jog modernkori kutatásában, amely igen jelentős novumnak számít egy olyan tudományterületen, amelynek kutatási története majd ezer évre nyúlik vissza.

Prof. Dr. Jakab Éva: „Ein umstrittenes Thema der juristischen Dogmatik soll so, im Spiegel der Alltagspraxis, neue Konturen bekommen.”