A szeminárium keretében elhangzó vitaelőadás az egyesülési és gyülekezési jog friss aspektusait tárgyalja, pl. a flash mob, azaz villámcsődület alkotmányjogi megítélését, vagy éppen a módosítás előtt álló sztrájktörvény által felvetett kérdéseket.
Vitavezető kérdések (ajánlott):
Az egyesülési és gyülekezési jog
Összeállították: Vida-Sós Tünde és Jakó Nóra
A egyesülési és gyülekezési jogról a magyar alkotmány 62. és 63.§-a rendelkezik. E két jog közös sajátossága, hogy az egyének közös céljaik elérése érdekében másokkal együttesen gyakorolják. A két szabadságjogot ez teszi megkülönböztethetővé a véleménynyilvánítási szabadságba tartozó jogoktól, amelyek esetében az emberek szintén a másokkal való kommunikáció érdekében gyakorolják jogukat, de azt nem szükségszerűen teszik együttesen. Történetileg előbb a gyülekezési szabadság fogalmazódott meg, amely azt biztosítja hogy az emberek valamilyen cél érdekében ad hoc jelleggel össze jöjjenek másokkal. A tartósabb célok szervezetek, egyesületek keretei között valósíthatók meg hatékonyan, ezt biztosítja az egyesülési szabadság. (A jogok történetére lásd: Sári János – Somody Bernadette: Alapjogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008. 183., 201-202.o., valamint Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 491-494.o., 501-503.o.)
Egyesülési jog
Az alkotmányi felhatalmazást végrehajtva (63.§ (3) bek.) az egyesülési jogról részletesen az 1989. évi II. törvény (továbbiakban Etv.) rendelkezik, ezen kívül a Polgári Törvénykönyvben is találunk szabályozást, továbbá az egyesülési szabadság alkotmányos jogát büntetőjogi garanciák védik. Az egyesülési jog tartalma kapcsán (Etv. 1.§) az Alkotmánybíróság – egyebek mellett – kifejtette, hogy az egyesülés szabadsága a kommunikációs jogok közé tartozik, ugyanakkor a véleményszabadságot megillető kiemelt alkotmányos védelem nem terjed ki rá (lásd: 21/1996. (V.17.) ABH). Az Etv. fogalom használata szerint az egyesülési jog alapján társadalmi szervezet hozható létre, amely a rendszeresen működő egyesülések gyűjtőfogalmává vált, magában foglalva az egyesület kategóriáját is (Etv. 2.§ (1) bek., de a kivételekre lásd: 5.§).A központi fogalmat jelentő társadalmi szervezet mellett az Etv. speciális szabályokat állapít meg a tömegmozgalmakra, a pártokra és a szakszervezetekre (3.§ (2)-(3) bek.)
A társadalmi szervezetekre és az egyesületekre vonatkozó szabályok két csoportba sorolhatók. A külső egyesületi jognak nevezhető csoportba azok a rendelkezések tartoznak, amelyek az egyesületek és az állam szerveinek viszonyát érintik a megalakulástól a működés közbeni (törvényességi) ellenőrzésen át a megszűnésig. Ezzel szemben a belső egyesülési szabadság az egyesület autonómia keretében kialakított belső életét rendező normákat foglalja magában.
A külső egyesületi jog fontos eleme az egyesületek tevékenyégének állami törvényességi felügyelete és állam általi feloszlatásuk lehetősége. A párt kivételével a társadalmi szervezet működése felett az ügyészség gyakorol törvényességi felügyeletet. Az Etv. meghatározza hogy az ügyész keresete alapján a bíróság milyen intézkedéseket tehet (lásd: 16.§ (2) bek.)
Az egyesülési szabadságnak lényeges fogalmi eleme az egyesületeknek a belső rend kialakításában megnyilvánuló autonómiája, az ún. belső egyesülési szabadág. Ezért is tartozik hozzá az egyesületek alakításához a belső élet normáit a tagok számára kötelező erővel előíró alapszabály elfogadása (részletesen lásd: Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest 2008., 514-517.o.)
Gyülekezési jog
Az alkotmány 62.§-a és a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (továbbiakban Gytv.) tartalmazza a gyülekezési jog legfontosabb szabályait. Az általános rendelkezések szerint a törvény tárgyi hatálya békés összejövetelekre, felvonulásokra és tüntetésekre terjed ki, viszont nem vonatkozik különböző választási gyűlésekre, vallási szertartásokra, rendezvényekre, körmenetekre, kulturális és sportrendezvényekre, valamint a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre (Gytv. 2.§ (1) bek., 3.§).
Mind az alkotmány, mind pedig a törvény szövege mindenkit megillető alapvető szabadságként szól a gyülekezési jogról, ugyanakkor a törvény értelmében rendezvények szervezője kizárólag a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, valamint bevándorolt, letelepedett, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkező személy lehet (Gytv. 5.§). A közterületen tartandó rendezvény szervezésének feltétele annak előzetes bejelentése (részletesen lásd: Gytv. 6-7.§) Garanciális szabályt jelent az, hogy a rendezvény megtartása nem szorul engedélyezésre. A hatáskörrel rendelkező rendőrség tehát a rendezvényre vonatkozó bejelentés tudomásulvétele vagy a rendezvény megtiltása tekintetében a rendezvény célja szerint érdemben, politikailag nem mérlegelhet. A bejelentéssel kapcsolatban csupán arra jogosult, hogy a Gytv-ben meghatározott okok fennállása esetén a rendezvény megtartását megtiltsa, egyébként a bejelentést köteles tudomásul venni (a tiltás okait és a követendő eljárást – ideértve a bírói felülvizsgálatot is – lásd: Gytv. 8-9.§)
A rendezvény rendjének biztosítására vonatkozó (11.§), a feloszlatásra vonatkozó (14.§) illetve károkozás esetén a felelősségre vonatkozó szabályokat (13.§) is tartalmazza a Gytv. A korábbi szabályozással ellentétben már nem kötelező feloszlatni a bejelentés nélkül vagy attól eltérően megtartott rendezvényeket. (lásd: 75/2008. (V.29.) ABH)
Az Alkotmánybíróság 55/2001. (XI.29.) AB határozatában átfogóan vizsgálta a gyülekezési törvény alkotmányosságát. Az Alkotmánybíróság többségi döntéssel – négy különvélemény mellett – minden indítványt elutasított, a határozat mégis fontos megállapításokat tartalmaz a gyülekezési szabadságról, így foglalkozik a „békés összejöveteleknek”, a szervezők körének, a feloszlatásnak és a bejelentési kötelezettségnek az alkotmányossági megítélésével, továbbá rámutat a gyülekezési jog és a mozgásszabadság egymáshoz való viszonyának elvi összefüggéseire (lásd részletesen a határozatot és Kukorelli István különvéleményét).
Az AB 75/2008. (V. 29.) AB határozatában megsemmisített a gyülekezési tv. azon passzusát, amelynek alapján a rendőrség mérlegelés nélkül köteles volt feloszlatni a bejelentéshez kötött rendezvényt, ha azt bejelentés nélkül tartották meg. A bejelentés nélküli megtartás lehetőségét a flashmob esetére fenntartja a testület. A flashmob (magyarul: villámcsődület) előre eltervezett, általában interneten keresztül megszervezett akció, amelyet olyan emberek hajtanak végre, akik korábban nem ismerték egymást, s csak egyetlen alkalommal találkoznak, hogy véghezvigyék, amit kitaláltak, és ezután különváljanak. A flashmob célja a szervezők szemében az emberek megdöbbentése, a virtuális, interneten köttetett kapcsolatok valódi, szemtől szemben megvalósuló kapcsolattá tétele, valamint a puszta szórakozás.
Az AB a gyülekezési jog három szinten, illetve három módon való megvalósítását fektette le. Az alapeset a bejelentéshez kötött gyülekezés. Ezen kívül az Alkotmánybíróság jelen határozata különbséget tesz a spontán gyülekezés (a tulajdonképpeni flashmob) és az ún. gyors gyülekezés között, amelyet a rendezvényre okot adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.
A békés célú spontán gyűlések fogalomkörébe többféle köztéri gyülekezés sorolható. A valóban spontán gyűlések nem előre eltervezett és megszervezett módon jönnek létre, hanem több személy egymástól többé-kevésbé független cselekvése eredményeként. Ettől némiképp eltérőek azok az olykor művészi, máskor inkább politikai célú megmozdulások, amelyekben a résztvevők gyors információcserét (például internet, mobiltelefon) követően rövid időre (általában csak percekre) összegyűlnek, és figyelemfelkeltő, meghökkentő megjelenésükkel hívják fel a figyelmet magukra és az így megjelenített gondolatokra (flashmob vagy villámcsődület). A spontán gyűlésektől megkülönböztethetők azok a szervezett rendezvények, amelyeket a rendezvényre okot adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezek a közéleti célú, békés megmozdulások az Alkotmány 62. § (1) bekezdésében elismert gyülekezési jog körébe tartoznak. Az együttes, nyilvános véleménykifejezés joga mindenkit megillet, függetlenül a gyűlés szervezettségétől, illetve a gyűlésre okot adó közéleti esemény jellegétől és idejétől.
Az AB határozata szerint a gyülekezési jog kiterjed az előzetesen szervezett rendezvényekre, közöttük az olyan békés rendezvények megtartására, amelyekre a gyülekezésre okot adó esemény miatt csak rövid időn belül kerülhet sor. A gyülekezési jog kiterjed az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre is.[1]
[1] http://www.jogiforum.hu/hirek/17835#axzz1DvJ38wwP
Ajánlott irodalom:
Jogesetek:
2009 tavasz ,2009 ősz ,Deilinger Viktória ,Fekete Orsolya ,Gyenge Balázs ,JNASZ ,Jakab Éva ,Józsa Zoltán ,Karsai Krisztina ,Laluska Pál ,Merkovity Norbert ,Mezei Péter ,Paczolay Péter ,Siket Judit ,Szeged ,Szeged IP Center ,Szöllősi László ,politológia ,politológiai tanszék ,verseny ,