3. És a fair play?

A jogi normák felépítés tekintetében a hazai jogtudomány javarészt a hipotézis/diszpozíció/szankció hármas felosztást vallja. A hipotézis leírja a tényállást, a diszpozíció hozzárendel valamilyen jogi kategóriát és a szankció ehhez a jogi kategóriához kapcsolódik.

A Bajnokok Ligája csoportkörében a Barcelona-Köbenhavn mérkőzésen fordult elő az alábbi furcsa szituáció:

A dán csapat brazil csatára, César Santin azért szakította meg az akciót, mert füttyszót hallott. Mint utóbb kiderült, az nem a játékvezetőtől, hanem a spanyolok kapusától José Manuel Pintotól származott. Mindezért az UEFA Pintot két mérkőzésre eltiltotta. Nem a fütyülés tényéért, hanem azért, mert az súlyos sportszerűtlen magatartásnak minősítette és ennek a szankciója többmeccses eltiltás is lehet. A Barcelona hiába fellebbezett, a döntést másodfokon is jóváhagyták.

Ezzel szemben a Manchester United portugál támadójának, Naninak az alábbi cselekedete kapcsán a játékvezető is csak a karját tudta széttárni a Tottenham elleni (szintén őszi) bajnokin:

Nanival szemben az alábbi moldáv bajnokin a Sheriff csatára még csak nem is hezitált, egyszerűen kihasználta az Olimpija kapusának bakiját:

Erkölcsileg ugyanott vagyunk, mint a Pinto-féle esetben, jogi megítélése azonban ezeknek a szituációknak más. Csínytevés-csínytevés, de nem szankcionálható.

A múlt heti Ajax-Feyenoord holland bajnokin sem kapott semmilyen figyelmeztetést az amszterdamiak kongói származású (ám holland U19 válogatott) fiatalja, Lukoki, amikor egyszerűen megbőrözte a veterán rotterdami védőt, de Clert. A meccs ekkor már lefutott volt, a szabálykönyv alapján azonban labdaelrúgásért egy sárgát adhatott volna a bíró. (Igaz az egész meccsen összesen ötöt osztott ki.)

Kérdés tehát, hogy a fair play megszegése mennyiben jelenti a játékszabályok megszegését is. Nem könnyű megítélni.