A szakmai fórum a neveléstörténet helyzetének és a tanárképzésben elfoglalt helyének megtárgyalása mellett azt a célt tűzte ki, hogy a neveléstörténeti képzést folytató doktori iskolák közötti együttműködést erősítse, valamint képzési, publikációs és konferencia-lehetőségeket keressen a nemzetközi színtéren a fiatal, jelenleg doktori képzésben részt vevő hallgatók számára – tájékoztatott Nóbik Attila, a SZAB Neveléstörténeti Munkabizottságának elnöke, az SZTE Neveléstudományi Intézetének adjunktusa.

A tudományos tanácskozásra a hamburgi, grazi, valamint milánói egyetemekről is érkeztek szakemberek, a hazai intézmények közül pedig az SZTE mellett a Pécsi Tudományegyetem, és az ELTE képviseltette magát. Nóbik Attila hangsúlyozta, ez a workshop az első lépés volt, szeretnék a jövőben mindazon hazai képzőhelyeket bevonni az együttműködésbe, ahol működik neveléstörténeti képzés.

A szakember arról is beszélt, a neveléstörténet helyzete kettős. Egyrészt az osztott, BA-MA-képzésben a pedagógia szakon még jók a pozíciói, megfelelő hangsúlyt kapnak a történeti tartalmak. Ami vitás pontot jelent, az sokkal inkább az átalakuló tanárképzés. Az osztatlan rendszerben ugyanis még nem lehet látni pontosan, miként tud betagozódni a csökkentett kreditszámú képzésbe a neveléstörténet. A külföldi kollégák egyébként megerősítették: nem csak magyar probléma a történeti tartalmak visszaszorulási az oktatásban, nemzetközi trend, hogy inkább a neveléstudomány empirikus, kísérleti ágai kerülnek előtérbe. Nóbik kiemelte: a pozícióvesztésre azzal próbálnak reagálni, hogy új kutatási módszereket, témákat és együttműködéseket alakítanak ki – így maga a neveléstörténet is próbál vonzóbbá válni.

Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem tudott az évtizedek alatt a tanárképzés egy jól működő rendszere kialakulni, Nóbik elmondta, az angolszász, a francia, a kontinentális német kultúrkörbe tartozó képzési hagyományok jelentősen eltérnek, jóllehet ezt a bolognai képzés valamelyest egységesítette. Hozzátette: nem az osztott vagy osztatlan képzési forma kérdése a legfontosabb, hanem az, hogy milyen tudást, kompetenciákat kell átadni egy tanárnak, egy modern pedagógusnak. A kérdés az – amiben nem tudnak egyértelműen optimistán nyilatkozni a szakemberek –, hogy a jelenlegi változások megfelelő módon reflektálnak-e a tanári hivatással szembeni megváltozott követelményekre – összegzett az adjunktus.

Arany Mihály